Szabó Árpád

2009. május 30. 08:55

Középiskolai tanulmányait a budapesti Református Gimnáziumban végezte, ahol latin-görög tanára, Nyuszlai Antal meghatározta pályájának alakulását. 1935-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen az Eötvös Kollégium tagjaként szerzett görög-latin szakon bölcsészdoktori oklevelet. 1938-ban Frankfurtban habilitált. 1940-48-ban a debreceni egyetemen a klasszika-filológia tanára, majd 1948-57-ben a budapesti egyetemen ismét klasszika-filológiát, és ókori történelmet tanított. 1957-ben politikai indokkal elbocsátották. A megalkuvás legcsekélyebb gesztuság is elutasítva fordításokból tartotta el magát. Rényi Alfréd a Matematikai Kutatóintézet munkatársai közé fogadta, és egészen 1983-ig itt dolgozott. Kezdetben tudományos munkatárs, majd főmunkatárs, végül tudományos tanácsadó. Moravcsik Gyula halála után felajánlották állást ajánlottak neki a görög tanszéken, de ezt elutasította.

Klasszika-filológus, ókortudós, matematikatörténész, csillagászattörténész. Pályája első szakaszában az ókori görög történelem és irodalom kérdései foglalkoztatták, majd a görög filozófia és matematika kérdéseit elemezte. Munkásságát a filológiai és matematikai módszerek egyesítése és a következetesen alkalmazott történeti látásmód jellemzi. Szemléletének kialakulásában meghatározó szerepet játszott Kerényi Károly. Az általa szervezett kör fő programja a hazai ókortudomány eleven, a kortárs hazai szellemi életben is szerepet vállaló, de az antik források minél teljesebb és behatóbb ismeretének követelményéből semmit nem engedő megújítása volt. Igaz, később szakított mesterével, de ez nem jelentett látványos fordulatot. Oktatóként korszerű szellemet kívánt megvalósítani. Az írott források mellett azzal egyenlő értékűekként a nyelvészeti és régészeti dokumentumokat is bevonta a múlt rekonstrukciójába. Különös előszeretettel művelte a matematika és a filozófia kutatását. A preszókratikus filozófusok szövegének segítségével matematikai alapfogalmakat tisztázott. A Matematikai Intézetben töltött évtizedek során látványosan gyarapodott publikációinak száma. Elismertségét jól jelzi, hogy több konferenciára hívták meg Rómától Tokióig, Berlintől Athénig.

1973-74-ben a Center for Advanced Studies (Stanford, CA, USA), 1976-tól az Athéni Tudományos Akadémia, 1978-tól a Finn Interdiszciplináris Akadémia és a Luccai Tudományos Akadémia, 1982-től a Római Mediterrán Akadémia, 1983-tól a palermói Szicíliai Antik Történelem Intézet, 1985-86-ban a berlini Wissenschaftskolleg tagja. 1994-től a Tudománytörténeti Intézet elnöke. 1964-ben az Akadémiai Díjával, 1992-ben Apáczai Csere János-díjjal, 1993-ban Széchenyi-díjjal tüntették ki. 1970-ben a jeruzsálemi Yad Vasem Intézetben a magyarok közül elsőként vésték fel a nevét „A világ népeinek igazait” megörökítő táblára.

A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja 1979. május 11-től, rendes tagja 1990. május 21-től. Akadémiai székfoglalóját A leghosszabb nap; tudománytörténeti előadás címmel 1980. február 21-én, majd Görög humanizmus (Szophoklész) címmel 1990. december 6-án tartotta.

Fő művei: Periklész kora. Bp., 1942.; Óperzsa novellák. Bp., 1948.; A trójai háború. Bp., 1956.; Homérosz világa. Bp., 1956.; Aranygyapjú. Bp., 1966; 2. kiad. 1977.; Anfänge der griechischen Mathematik. Bp., 1969.; angol, francia, görög, japán, német, francia nyelven is; Szophoklész tragédiái. Bp., 1985.; Hellász hősei. Bp., 1985.; Róma jellemei. Bp., 1985.; Das geozentrische Weltbild. München, 1992.; Bevezetés a filozófiába. Bp., 1993.; Die Kutfaltung der griechischen Mathematik. Mannheim, Leipzig, Wien, Zürich, 1994.; A görög matematika. Bp., 1997.; Antik csillagászati világkép. Bp., 1998.

Róla szóló irodalom: Szilágyi János György: Emlékezés Szabó Árpádra. Sarkady János: Szabó Árpád (1913-2001). Antik Tanulmányok, 2003.