Nagy Miklós

2009. május 29. 01:01

1904-ben a budapesti egyetemen államtudományi doktori oklevelet szerzett. 1901-től a magyar képviselőház szolgálatában állt: ekkortól napidíjasa, 1904-től naplószerkesztő segédtisztje. 1907-től a képviselőház könyvtárában segédkönyvtárnok, 1917-től könyvtárnok, 1918-21-ben főkönyvtárnok. 1920-ban az országgyűlési könyvtár címzetes igazgatója lett, 1921 és 1940 között pedig igazgatója. 1940-ben a képviselőház elnöki osztályfőnökeként nyugdíjazták. A könyvtárügy kiváló szakembere volt. Két évtizedes igazgatói tevékenysége során tudományos színvonalon vezette és irányította a könyvtárat. A húszas évek közepétől újra folytatódtak a könyvtárrendezési munkálatok. Ezeket állományrevízióval is összekötötte. Az újjárendezés hatalmas munkáját a harmincas évek elején befejezték. 1922-ben szorgalmazta és előkészítette a kötelespéldány-törvényt, amelyet gróf Klebelsberg Kuno az ő megfogalmazásában terjesztett az országgyűlés elé.

Különböző, új- és legújabb kori magyar történeti, valamint magyar alkotmánytörténeti problémákkal foglalkozott. Főként aktuálpolitikai kérdésekről írt. Olyan, a dualizmus-kor és a Monarchia összeomlásának lényegét is érintő problémákról értekezett, mint a választójogi reform (általános, egyenlő és titkos választójog), a nacionalizmus-kutatás körébe tartozóan a nemzeti fogalom, a nemzetállamok és a nemzetiségi kérdés, vagy éppen a delegációk intézménye; de Tisza István háborús felelősségét is elemzései tárgyául vette. 1922-29-ben összeállította a Tisza-évkönyvben megjelent, gróf Tisza Istvánra vonatkozó éves bibliográfiát, illetve repertóriumot. 1926-34-ben a Tisza-évkönyv szerkesztője. Egyúttal az országgyűlési könyvtár katalógusának szerkesztője.

1939-től az Institut International d'Histoire Politique et Constirutionelle tagja. Az MTA levelező tagja 1927. május 5-től, tanácskozó tagja 1949. október 31-től. Levelező tagságát 1989. május 9-én állították vissza. Akadémiai székfoglalóját A Ghyczyek a magyar nemzet történelmében címmel 1928. november 5-én tartotta.

Fő művei: Az általános, egyenlő, titkos választójog és a magyar választójogi reform. Bp., 1911.; A nemzeti erő világtörténeti jelentősége. Bp., 1912.; A nemzeti államok kialakulása és a nemzetiségi kérdés. Bp., 1914.; A magyar katonáról. Bp., 1918.; A magyarországi nemzetiségi kérdés története. Bp., 1923.; A trianoni békeszerződés történeti háttere és Tisza István háborús felelőssége. Bp., 1925.; Erdély jövője. Bp., 1926.; Kristóffy József emlékirataiból. Bp., 1928.; Az Országgyűlési Könyvtár története. Bp., 1929.; A Ghyczyek a magyar nemzet történelmében. Turul, 1929.; Sayous Ede emlékezete. Bp., 1931.; A magyar jog- és alkotmánytörténet új megvilágításban. Bp., 1932.; A volt monarchia delegációinak történeti előzményei. Bp., 1934.; Takáts Sándor emlékének. Bp., 1937.

Róla szóló irodalom: Jónás Károly: Nagy Miklós. Könyvtáros, 1981.; Jónás Károly: A Magyar Országgyűlés könyvtárának vezetői 1952-ig. Magyar Könyvszemle, 1996.