Mendöl Tibor

2009. május 28. 21:35

Értelmiségi család első gyermekeként született. Elemi tanulmányait követően 1915-től a szarvasi evangélikus főgimnázium tanulója lett. 1923 és 1925 között az Eötvös Collegium tagjaként a budapesti egyetemen tanult. A korabeli Collegiumnak meglehetősen erősek voltak a földrajztudományi vonatkozásai: 1921 és 1941 között az intézmény kurátori tisztét Teleki Pál, a nemzetközileg elismert geográfus töltötte be, tanítványa, Fodor Ferenc pedig a földrajzi műhely vezetésével járó feladatokat látta el 16 esztendőn keresztül. Mendöl itt sajátította el a francia nyelv ismeretét is. A legtehetségesebb hallgatókat a tanárok saját kutatásaikba is bevonták, Teleki például 1924 nyarán a balti államokat és Finnországot érintő expedíciójára vitte magával az ifjú Mendölt, akire az intézmény első igazgatója, Bartoniek Géza hívta fel figyelmét. 1925-26-ban állami ösztöndíjjal a Collegium Hungaricum tagjaként a bécsi egyetemen tanult. A neves Oberhummer professzor szemináriumai keretében alkalma nyílt megismerkedni a gazdaságföldrajz, népességföldrajz korszerű irányzataival, ismeretanyagával, sőt a professzor kutatócsoportjában is részt vehetett. 1927-ben a budapesti egyetemen történelem-földrajz szakos tanári, 1928-ban bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1933-34-ben ösztöndíjasként ismét külföldön, Párizsban folytatott tanulmányokat. A francia földrajzi iskola nagy hatással volt rá. 1927-28-ban a debreceni egyetem földrajzi intézetében díjas gyakornok, 1928-tól tanársegéd, 1930-tól tiszteleti tanársegéd. 1936-40-ben a földrajz magántanára. 1940-től a budapesti egyetemen az emberföldrajz nyilvános rendes tanára, egyúttal az emberföldrajzi intézet igazgatója. 1949-től haláláig az általános gazdaságföldrajzi tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.

A magyar településföldrajzi kutatások kezdeményezője. A Szarvas földrajza című doktori disszertációját az első hazai városföldrajzi monográfiaként tartják számon. A tanulmány, amely nemzetközileg is minden tekintetben a kor színvonalán állt, a hazai emberföldrajz legsajátabb munkája is egyben. Ha a mű lényegét szeretnénk meghatározni, akkor az emberföldrajz tárgyát, célját is kapjuk: ez pedig a természet és társadalom kölcsönhatásainak történeti szemléletű vizsgálata egy kitüntetett téregységben (esetünkben Szarvason és környékén). Az 1930-as évek közepétől újszerű, a morfológiai és a funkcionális szerkezet közötti összefüggések felmutatásával foglalkozott a magyar városfejlődéssel. Rámutatott a német szakirodalomnak a magyar, s főként az alföldi városokról vallott téves történeti-földrajzi felfogására. Munkássága szilárd elméleti és módszertani alapot adott a településföldrajz további fejlődéséhez. Településföldrajzi munkássága sok tekintetben ma is irányadó jelleggel bír a tudomány művelői számára. Jó néhány tanulmányának volt központi problémája a történelemmel, néprajzzal, demográfiával való kapcsolatteremtés. Az 1940-es években tudományos vitába keveredett a neves szociológus Erdei Ferenccel a tanyák és mezővárosok viszonyáról, illetve általában a falu-város ellentétről. A világháborút követő években a Földrajzi Közlemények szerkesztésében jelentős részt vállalt.

1952-ben lett a földrajztudományok kandidátusa, 1967-ben (posztumusz) doktora. 1942-től a Magyar Földrajzi Társaság alelnöke, 1946-48-ban elnöke, 1952-től haláláig társelnöke. 1964-ben elnyerte az MTA nagyjutalmának I. fokozatát. Az MTA levelező tagja 1946. július 24-től, tanácskozó tagja 1949. október 31-től. Levelező tagságát 1989. május 9-én állították vissza. Akadémiai székfoglalóját Az alföldi város mint földrajzi probléma címmel 1947. december 29-én tartotta.

Fő művei: Szarvas földrajza. Debrecen, 1928., reprint kiad.: Becsei József, Békéscsaba, 1981.; Táj és ember. Az emberföldrajz áttekintése. Bp., 1932.; Alföldi városaink morfológiája. Debrecen, 1936.; Északi- és Déli-Sark. Cholnoky Jenővel. Bp., 1938.; Településtörténet, településföldrajz, történeti földrajz. In: Emlékkönyv Szentpétery Imre születése hatvanadik évfordulójának ünnepére. Bp., 1938.; A megtelepülés formái. Magyar Művelődéstörténet. I. Szerk.: Domanovszky Sándor. Bp., 1939., reprint kiad.: Szekszárd, 1991., 1993.; A Felvidék. Bp., 1940.; Falu és város a magyar tájban. Úr és paraszt a magyar élet egységében. Szerk. Eckhardt Sándor. Bp., 1941.; Az új települési rend. In: Magyar Művelődéstörténet. IV. Bp., 1941., reprint kiad.: Szekszárd, 1991., 1993.; A mai kultúrtáj. In: Magyar Művelődéstörténet. V. Bp., 1942., reprint kiad.: Szekszárd, 1991., 1993.; Die Stadt im Karpatenbecken. Bp., 1944.; A Kárpátmedence földrajza. Bulla Bélával. Bp., 1947.; A városföldrajz tárgykörei és feladatai. Városi Szemle, 1946.; A kultúrtáj képe a Szovjetunióban. A Szovjetunió. Bp., 1947.; A magyar emberföldrajz múltja, jelen állása és feladatai. Bp., 1947.; A Balkán földrajza. Bp., 1948.; A szocialista településföldrajz problémái. Bp., 1954.; Általános településföldrajz. Bp., 1963.

Róla szóló irodalom: Láng Sándor: Mendöl Tibor. Földrajzi Értesítő, 1966.; Wallner Ernő: Emlékezés Mendöl Tiborra. Földrajzi Közlemények, 1976.; Dövényi Zoltán: Mendöl Tibor gyermek- és ifjúkora. Békési Élet, 1980.; Lettrich Edit: Mendöl Tibor szerepe és jelentősége a magyar geográfiában. Békési Élet, 1980.; Somogyi Sándor: Mendöl Tibor emlékezete. Békési Élet, 1980.; Szabó Ferenc: Mendöl Tibor életműve és a társtudományok. Békési Élet, 1980.; Simon Imre: Hetvenöt éve született Mendöl Tibor. Földrajzi Közlemények, 1981.; Tímár Lajos: A szociológia és a geográfia pörlekedésének egy lezáratlan fejezete. Erdei Ferenc és Mendöl Tibor vitája az alföldi tanyás településekről. Tér és Társadalom, 1988.; Palov József: Emlékezés Mendöl Tiborra. Szarvasi Krónika, 1991.