Kerékgyártó Árpád Alajos

2009. május 25. 21:31

Kerékgyártó Ignác jászkun kerületi várnagy és Róth Rozália házasságából született. Középfokú iskoláit szülővárosában és Budán végezte, ez utóbbiban sajátította el a német nyelvet. 1838-ban jogot hallgatott a pesti egyetemen, 1842-ben köz- és váltóügyvédi oklevelet szerzett. 1843-44-ben Járy György mellett követi segéd a pozsonyi országgyűlésen. 1848-ban a pesti törvényszék főjegyzője, 1849-ben tanácsnoka; az osztrák csapatok bevonulása után Havas József királyi biztos elbocsátotta a szolgálatból. Többtagú családjával Podmaniczky Jánosnál lelt menedékre Apajpusztán, sokáig óraadással és a hallgatóknak a vizsgákra való felkészítésével keresete a kenyerét. 1851-től napidíjas a budai kataszteri hivatalnál. 1860-61-ben Pest főjegyzője, 1861-ben közigazgatási tanácsosa és helyettes polgármestere, 1861-64-ben Pesten ügyvéd. 1864-től a pesti (1873-tól budapesti) egyetemen a magyar művelődéstörténet helyettes, 1866-97-ben nyilvános rendes tanára. 1876-79 között a bölcsészettudományi kar dékánja volt. 1898. január 28-án Ferenc József magyar nemességet adományozott neki, a vámosgyörki előnév használatával együtt.

Hivatásának kialakulására Horvát István volt nagy hatással. Az ötvenes években a Vasárnapi Újságban, a Hazánk, a Magyar Néplap, a Falusi Gazda című lapokban publikált. Megindította a Magyarok Életrajzai című sorozatot. Az első komoly tudományos tette a Magyarország mívelődésének története című munkája volt. Ebben főként a honfoglalás korának viszonyaival foglalkozott. Kétség kívül úttörő munkát végzett, mivel ezt a kérdést ő vizsgálta először. Sokat lendített tudományos munkásságán, amikor az egyetemre került. Azzal a szomorú ténnyel szembesült, hogy a hallgatók kezébe nem tud olyan könyvet adni, amely mintegy vezérfonalként szolgálhat. Megírta Magyarország történetének kézikönyve című munkáját: ebben hét kötetben foglalta össze a magyarság múltját a honfoglalástól 1849-ig. Hasonló célból készült a Hazánk évlapjai 884-1849, és a Magyarország emléknapjai ezeréves történetben című opusai. Ezekben elsőként alkalmazta a kronológia módszertanát.

Sokat tett a művelődéstörténet elfogadtatásáért. Nevéhez fűződnek az első ilyen tárgyú egyetemi stúdiumok, sikerült elérni, hogy a tanárjelöltek művelődéstörténeti képzésben is részesüljenek. Az 1883./XX. törvénycikkben pedig kötelezővé tették, hogy minden tanárjelölt művelődéstörténeti órákat hallgasson. Ennek oktatását segítette elő a Műveltségi viszonyok fejlődése Magyarországban 889-1301 című munkájával. A vaskos könyvben 13 fejezetben foglalta össze az Árpád-kor műveltségi viszonyait. Előadásaiban nagy hangsúlyt fektetett Széchenyi István munkásságára, felhasználva még kéziratban lévő naplóját. A legnagyobb magyarról írt életrajzban új adatok sokaságát hozta a felszínre. Élete utolsó éveiben forráskritikai tanulmányokat írt, Kottanner Jánosné és Istvánffy Miklós műveit vette górcső alá.

A Magyar Tudományos Akadémia 1861. december 20-án választotta levelező tagjává. Magyarország alkotmánya biztosítékainak története című székfoglaló előadása 1869. április 5-én hangzott el. Tagja volt a Szent István Társulat Tudományos és Irodalmi Osztályának. Az Országos Állatvédelmi Egyesület alelnökévé választotta.

Fő művei: Magyarok életrajzai. Szerk. I-II. Pest, 1856-58.; Magyarország mívelődésének története 889-1205. I-II. Pest, 1859-65.; Magyarország történetének kézikönyve. I-VII. Pest, 1867-74.; Hazánk évlapjai 884-1849. Bp., 1875.; A műveltség fejlődése Magyarországon. I. 889-1301. Bp., 1881.; Magyarország emléknapjai ezeréves történetében. Bp., 1882., reprint kiad. 1987., 1993.; Sárvár-felsővidéki gróf Széchenyi István élete. Pozsony-Bp., 1884.; Istvánffy Miklós Históriája ismertetése és bírálatáról. Irodalomtörténeti Közlemények, 1893.

Róla szóló irodalom: Békefi Rémig: Kerékgyártó Árpád Alajos emlékezete. Bp., 1904.; Szitnyai Jenő: Kerékgyártó Árpád Alajos. Magyar Felsőoktatás, 1995.