Impériumváltások
2009. május 24. 11:09 Zahorán Csaba
1940/1947
Az első világháború záróeseményeinél jóval kevesebb teret szentelnek a tankönyvek a másik két impériumváltásnak - az Észak-Erdélyt Magyarországnak ítélő 1940-es bécsi döntésnek, illetve a román uralom visszatérésének (és az azt szentesítő 1947-es párizsi békének).
A Humanitas tankönyvének szerzői két bekezdésben ismertetik a bécsi döntést. Leírják, hogy Románia a probléma tárgyalásos megoldását javasolta - lakosságcserével , ám végül Németország és Olaszország döntőbíráskodására ("diktátumra") került sor, amely Magyarországnak kedvezett. Noha közlik az elcsatolt területek nagyságára és népességére vonatkozó adatokat, etnikai arányokat nem adnak meg.
A Petrion kötete megemlíti a magyar külügyminiszter tárgyalásait a Szovjetunióval, valamint Németországgal és Olaszországgal, annak érdekében, hogy "elragadják az 1918-ig Ausztria-Magyarországhoz tartozó román tartományokat". A sikertelen román-magyar tárgyalások után Romániára kényszerítették a bécsi diktátumot. A szerzők részletezik a veszteségeket - a 2,667 millió lakosból több mint 1,9 millió román volt . A "területrablást" egy külföldi publicista szavaival értékelik: "történelmi, földrajzi, gazdasági, etnikai nonszensz, abszurdum és veszély Európa békéjére nézve".
A Sigma kötete is beszámol az "úgynevezett bécsi diktátumról" és annak következményeiről - az erdélyi lakosság szenvedéseiről, valamint hogy ismét elmérgesedett a románok és magyarok közti viszony. A magyar tankönyvek ezzel szemben a visszacsatolt területek lakosságának magyar többségéről tudósítanak, hozzátéve, hogy Dél-Erdélyben jelentős számú magyar maradt román fennhatóság alatt, de megemlítik a magyar bevonulás során történt "összetűzéseket" és a menekülthullámokat is. A Száray-Kaposi-féle könyv egy kis etnikai térképet is közöl a bécsi döntés következményeiről, Salamon Konrád pedig kitér Teleki Pál nemzetiségpolitikai elképzeléseire és az észak-erdélyi románság nyelvhasználati jogaira.
A második világháború befejezésének ábrázolása során a román tankönyvek szólnak a Szövetségesek oldalára átállt Románia szerepéről Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria felszabadításában. A Humanitas könyve megemlíti Erdély felszabadítását, valamint a párizsi békekonferencián előterjesztett magyar területi igényeket. A Petrion kötete többek közt arról is tudósít, hogy a szovjetek egy ideig megakadályozták a román közigazgatás felállítását a Magyarország által megszállt észak-erdélyi területen.
A magyar tankönyvek elsősorban a magyarságot ért veszteségekre térnek ki - román viszonylatban a román önkéntes csapatok ("ún. maniu-gárdisták" ) vérengzéseire, és a román közigazgatás ideiglenes felfüggesztésére Észak-Erdélyben. Salamon Konrád ezenkívül a romániai baloldali magyar politikai csoportok tevékenységét is felhozza. A párizsi békeszerződésről csak röviden írnak: mindketten kiemelik, hogy a szomszédos országok magyarsága a korábbinál is rosszabb helyzetbe került, mivel a békeszerződés nem biztosította a kisebbségi jogokat.
Az értékelést a Száray-Kaposi-könyv szerzői kiegészítik a Romániával szembeni beteljesületlen magyar területi igények megemlítésével.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
