Szárazajtától egy magyar kamaszvárosig
2009. május 10. 22:44
A második világháború végén a Maniu gárdisták véres bosszúval torolták meg a második bécsi döntést és Észak-Erdély Magyarországhoz csatolását. Az 50 ezer fős félig civil, félig katonai alakulatok 1944 őszén lőfegyverrel és baltával mészárolták le Székelyföld magyar lakosságát - elevenítjük fel a borzalmakat a Múlt-kor legújabb adásában.
Szárazajta után Csík és Gyergyó felé, Székelyföld belsejébe vezetett az útjuk, ahol rablás, fosztogatás és gyilkolás kísérte a „halál önkénteseinek” útját. Most azok a ma is rettegő túlélők szólalnak meg, akik szemtanúi voltak a vérengzéseknek, és akik 65 éven keresztül őrizték magukban azt a fájdalmat és gyászt, ami '44 őszén történt velük.
Mészáros Márta Kamaszváros című dokumentumfilmjét kevesen ismerik, pedig annak idején még a nyugatot is megjárta. A tipikus, kora hatvanas évekbeli magyar valóságot szinte tapinthatóan visszaadó alkotás alig ment át a rostán: a filmet elfogadó bizottságnak nem tetszettek azok a jelenetek, amelyek túl őszintén, ezért szembeszökően szürkének, unalmasnak, egysíkúnak láttatják a bányászváros lakóinak életét. A lényeget azonban nem írathatták le a vászonról: az önfeledten twistelő fiatalok, a modern frizurától önmagát másnak, talán többnek érző egyszerű lány, a filmet végigkísérő zene, és az egyre ömlő, valahol azért szomorú életképek kontrasztja hűen tükröz egy letűnt, szomorú világot – egy film 1962-ből, Oroszlányról.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
