Kulturális ikonok fekete-fehérben

2009. április 29. 12:46 MTI

Anton Corbijn 1955-ben született Hollandiában Strijen szigetén: későbbi vonzódása a zene világához a hely kulturális zártságával is magyarázható. Korán fotózni kezdett, az 1970-es években már dolgozott különböző lapoknak, aztán 1979-ben a Joy Division zenéjének hatására Londonba költözött és fotókat készített az együttesről.

Az ezt követő három évtized ma már kultúrtörténelem: világhírű pop- és rocksztárokról (Iggy Pop, Björk, Lou Reed, Tom Waits, Leonard Cohen), filmesekről (Robert De Niro, Sean Penn, Nicolas Cage, Steven Spielberg), írókról (William Burroughs), tudósokról (Stephen Hawking), modellekről (Naomi Campbell), sportolókról (Lance Armstrong, Michael Schumacher) készített különleges hangulatú portrékat, egyedi ábrázolásvilága az egyik legkeresettebb fotóssá tette.



Portréfotók mellett számtalan lemezborító fűződik a nevéhez (állandó közreműködője a Depeche Mode és a U2 albumainak, de dolgozott többek között Nick Cave-vel, Morrissey-vel, az R.E.M.-mel és a Metallicával is), csinált videóklipeket (Depeche Mode, Echo and the Bunnymen, Front 242, Herbert Grönemeyer, Metallica, Coldplay) és 2007-ben leforgatta első játékfilmjét, az Ian Curtis életéről szóló Controlt. A budapesti kiállításon elsősorban a pályafutását meghatározó fekete-fehér fotói láthatóak, de kék korszakának híres képei és ironikus önarcképei is megtalálhatóak. A tárlat megépítésében a művész maga is közreműködött.

Corbijn a sajtó számára tartott különleges tárlatvezetésen több képe keletkezésének körülményeit elmesélte; beszélt a Miles Davis-ről, minden idők talán legfontosabb dzsesszzenészéről készített híres portréjáról is, amelyen Davis tágra nyílt szemekkel az arcába temeti a kezét. "Az 1980-as évek közepén fényképeztem őt egy szállodai szobában. Nem volt valami kedves velem, öt percet kaptam a fotózásra. Egy teljesen átlagos, 35 milliméteres készülékkel dolgoztam, és csak a szoba fényeit használtam. Azóta sem láttam akkora pupillákat, amekkorák Miles Davis-nek voltak" - mondta Corbijn.



A fotósnak a 80-as évek végén elege lett abból, hogy mindent elárasztottak a hírességek képei, és lesifotósok garázdálkodtak. Ekkor találta ki, hogy kifigurázza a paparazzi jelenséget, a sztárfotók sekélyességét, és fotóit a régi moziplakátok mintájára kék színben csinálja meg. Ennek a sorozatnak a része a Kylie Minogue-portré (mintha az énekesnő egy Hitchcock-filmben telefonálna), Mel Gibson ábrázolása (fekvőtámaszokat csinál egy lakókocsiban), utcai Hugh Grant-kép egy Felnőtt videók felirat előtt, és Stephen Hawking, az élete legnagyobb részét tolószékben eltöltő tudós megörökítése sötét napszemüvegben. Corbijn önarcképeinek elkészítéséhez visszament gyermekkorába: a képeket, amelyeken Kurt Cobain-ként, Jimi Hendrix-ként, John Lennon-ként, Bob Marley-ként, Frank Zappa-ként ábrázolta saját magát, Strijen szigetén készítette.

A Ludwig Múzeum Corbijn-kiállításán külön termet kaptak a Depeche Mode-dal készített munkái. "Korábban nem volt ilyen tematikus rész a kiállításaimon, most azért csináltuk meg, mert tudom, hogy Magyarországon nagyon népszerű a csapat. Először 1981-ben fotóztam a Depeche Mode-ot egy magazin számára, vallási környezetben ábrázolva őket. Zenéjük beindítja az ember képzelőerejét, ami mindig megkönnyítette velük a munkát" - mondta Anton Corbijn.

A tárlat kapcsán videóklip-pályázatot is hirdettek; a feladat a Depeche Mode Enjoy The Silence című dalára egy új klip elkészítése (a klasszikus klip Corbijn egyik legismertebb munkája). A pályázók június 14-ig tölthetik fel munkáikat a www.corbijnbudapest.hu internetes címre. A versenyen 12 díjat osztanak ki; a győztes klipeket a múzeumban fogják levetíteni.

A Munka című retrospektív Anton Corbijn-kiállítás - amely a kortárs holland művészetet bemutató budapesti NL-Nincs Lehetetlen fesztivál része - július 5-ig látható a Ludwig Múzeumban.