Vérfertőzés okozta a spanyol Habsburgok vesztét
2009. április 16. 12:10 MTI
A sorozatos egymás közötti házasság miatt fellépő, ritka genetikai rendellenesség oly mértékben súlyosbodott a spanyol Habsburg-dinasztiában, hogy az végül az uralkodóház kihalását okozta - állítják spanyol kutatók. Gonzalo Alvarez, a Santiago de Compostela-i Egyetem professzora kollégáival részben a dinasztia családfáját elemezte, részben az utolsó spanyol Habsburg-uralkodó, II. Károly (1661-1700) egészségügyi problémáit vizsgálta.
A tudósok meggyőződése szerint az uralkodó két ritka öröklött betegségben szenvedett. Vizsgálataikról a PloS ONE elnevezésű nyílt internetes tudományos portálon számoltak be. Mint kifejtették, közeli rokonok egymás közötti házasodása elszigetelt esetekben nem okoz gondot, ám a "belterjesség" a genetikai problémák halmozódásához vezethet. Ez történt a spanyol Habsburgokkal, akik 1516 és 1700 között, hogy megtartsák a hatalmat, egymás között házasodtak. Kétszáz év alatt a dinasztia tagjai által kötött 11 házasságból 9 első unokatestvérek vagy nagybácsi és unokahúg között jött létre.
II. Károly 3000 rokonát tartalmazó családfát átvizsgálva a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy a dinasztia némely tagja esetében a génállomány 20 százaléka úgynevezett homozigóta volt, azaz egy adott öröklődésre jellemző azonos génkópiákat, DNS-mutációkat hordozott. Ennek következtében a ritka, recesszíve öröklődő betegségek gyakrabban megnyilvánultak náluk. "A spanyol Habsburgok utolsó uralkodója, II. Károly szellemileg visszamaradott, fogyatékkal élő volt. 1700-ban bekövetkezett halálával ki is halt a dinasztia, és a spanyol trónra egy új uralkodócsalád, a francia Bourbonok kerültek" - emlékeztettek rá a tudósok.
A gyermek II. Károlyt a kortársak nagyfejű, gyenge tüdejű kisbabaként írták le, aki csupán négyéves korában tanult meg beszélni, és nyolcéves korára sikerült megtanulnia járni. Alacsony termetű és vézna volt, ráadásul igen kevés érdeklődést mutatott környezete iránt. Gyakran voltak gyomorpanaszai, 30 éves korára pedig aggastyán benyomását keltette. "Először 18 éves korában házasodott meg, majd 29 évesen, de nem nemzett utódokat. Első felesége az uralkodó korai magömlésére panaszkodott, míg a második II. Károly impotenciájára" - emelték ki a kutatók, hozzátéve, hogy mindkét frigy gyermektelen maradt.
A tünetek alapján a tudósok arra a következtetésre jutottak, hogy II. Károly egészségügyi problémái mögött egyrészt az agyalapi mirigy nem megfelelő működése húzódott: kevesebb, a pajzsmirigyet szabályozó thyreotrop hormon termelődött. A pajzsmirigy a maga részéről a szervezet anyagcseréjét szabályozza, hormonja nélkülözhetetlen a normális egyedfejlődéshez, különösen az idegrendszeréhez. A pajzsmirigy hormonja, a tiroxin hiánya fiatalkorban súlyos szellemi-testi visszamaradottsághoz vezet.
A Habsburgok spanyol ágának utolsó uralkodója másrészt az uralkodó úgynevezett renális tubuláris acidózisban szenvedett. Ez azt jelenti, hogy a vesék savkiválasztó képessége részben károsodott, aminek következtében megnő a savszínt a vérben. Ez egyebek mellett izomgyengeséget, a csontok fájdalmas ellágyulását, elgörbülését váltja ki. "Ennek fényében II. Károly tüneteinek többsége két öröklött betegségre vezethető vissza" - hangsúlyozták a spanyol kutatók tanulmányukban.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
