A "fekete márciusra" emlékeznek Erdélyben
2009. április 15. 11:23 Nagy József
A román-magyar viszony mélypontját jelentő esemény 1990. március 19-én kezdődött az akkor még többségében magyarok lakta Marosvásárhelyen, amikor a Bolyai-gimnázium kizárólagos magyar tannyelvűségét követelő tüntetésből etnikai összecsapás lett. A máig tisztázatlan okból kitört zavargásoknak 3 magyar és 2 román áldozata volt és rengetegen megsebesültek, így Sütő András is félig megvakult.
1990 februárjában százezres tömeg vonult fel békésen a többségében magyarok lakta Marosvásárhelyen, magyar anyanyelvi oktatást követelve. A közép-erdélyi város egyfajta fekete lyukat képezett, mert még a Nagyváradot, Kolozsvárt, Brassót, Bukarestet összekötő vasút is hatvan kilométerre elkerüli és Segesváron halad keresztül. Román oldalról egy gyógyszertár magyar nyelvű feliratozását kifogásolták, és a következő napokban már szervezetten letéptek minden magyar feliratot, és a helyi rádió magyar nyelvű adásainak beszüntetését követelték. A Nemzeti Megmentési Front a magyar irredentizmus rémével ijesztgette a közvéleményt, amint fölmerült a régi magyar kollégium visszaállításának a gondolata, illetve az egyetemeken fokozatosan elsorvasztott magyar nyelvű oktatás követelménye.
A Ceauşescu-diktatúra legfőbb tartópillérévé emelkedett „Securitate” titkos rendőrsége a régi kommunista hatalmi elit egy részével a marosvásárhelyi zavargásokat használta fel a Román Tájékoztatási Szolgálat megalakításához. Március közepén a Vatra Românească (Román Tűzhely) szervezte a Kincses Előd polgármester lemondatását kikényszerítő román tüntetést. A Bolyai utcai Romániai Magyar Demokrata Szövetség székházában Sütő András író ekkor az erkélyről szónokolva arra próbálta rábírni az egybegyűlt magyarokat, hogy menjenek haza.
A néhány autóbusznyi román ekkor az RMDSZ székházának ostromához kezdett, fejszékkel támadva az ajtónak, és bevéve az épületet. A bent rekedt 75 személy, így Sütő András is, a padlásra menekültek. Segélyhívásukra a román parancsnok garantálta az oda érkező rendőrökből és katonai egységekből álló kordon felállítását, hogy elvonulhassanak. Kivonulásuk közben azonban a rendőrség tétlenül nézte, amint a feltüzelt tömeg láncokkal és botokkal támadt rájuk. Ekkor ütötték ki Sütő András fél szemét, akinek több bordája is eltörött.
Március 20-án reggel több 10 ezres magyar tömeg gyűlt össze a városháza előtt, a „művelt emberek vagyunk, viselkedjünk civilizáltan” jelszót skandálva Kincses Előd visszahelyezését és anyanyelvű oktatást követelték az akkor még magyar többségű városban. Déli 12 óra körül a Vatra Românească által szervezett, kb. 50 fős magyarellenes jelszavakat skandáló csoport is gyülekezbni kezdett, akiket később egy fejszékkel és kaszákkal felszerelt román csoport egészített ki. A kialakuló összecsapásokat a román hadsereg megjelenése, akiket Kincses Előd felszólítására engedtek be az elbarikádozott utcákból, valamelyest mérsékelte, mert a harckocsik oszlopban felállva elzárták egymástól a szemben álló feleket.
Éjfél körül Márkus István háborús veterán vezetésével jórészt idősebb Nyárád menti székelyek rohama percek alatt kiverte a román tömeget a főtérről. Éjjelre őrtüzek mellett énekelték a Himnuszt, egy idős székely a Nemzeti Dalt is elszavalta. A polgármesteri hivatalra kitűzték a piros-fehér-zöld zászlót. Hajnalban ejtőernyős egységek szállták meg a várost, és elkezdődtek az igazoltatások. A kórházban közel háromszáz sebesültet kellett ellátni. „Szörnyű esemény volt, botokkal meg vasakkal ütötték egymást az emberek, az indulatok elszabadultak. Az események során elvesztette Sütő András az egyik szemét. Nem hiába hívják 1990 márciusát fekete márciusnak” – összegezte az évfordulón a lényeget egy tizedik osztályos diák.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
