Újra találkoztak a világháborús kódfejtők
2009. március 26. 12:54 MTI, BBC News
Emléktalálkozóra gyűltek össze kedden azok a legendás brit kódfejtők, akik feltörték a második világháborúban a németek katonai kódjait, amivel döntően hatottak az események alakulására, ám még ők sem tudták igazán évtizedekig, mennyire nagy dolgot cselekedtek.
Újra összegyűltek Nagy-Britannia kódfejtő lángelméi, méghozzá ott, ahol akkoriban éjt nappallá téve dolgoztak a kódok nyitókulcsain: alig 100 kilométerre Londontól, Bletchley Parkban. A németek sohasem tudták meg, hol dolgoztak, bár három bomba nem messze robbant fel. Azoknak azonban egy közeli vasútállomás volt a "címzettjük".
Több százan voltak: matematikusok, kódfejtők, keresztrejtvény-megszállottak, sakkmesterek. Bár a kor meglátszik rajtuk, - az AP amerikai hírügynökség beszámolója szerint - sugárzik még mindig belőlük a büszkeség - de nem dicsekvőn - afelett, amit tettek. Felbecsülni is nehéz, hogy hány emberéletet mentettek meg a német tengeralattjárók útvonalairól, a náci megszállási tervekről, a védelmi vonalakról és hadmozdulatokról szóló, legtitkosabb információk megfejtésével. "Churchill (Nagy-Britannia akkori miniszterelnöke) aranyat tojó, de sohasem kotkodácsoló tyúkoknak nevezett minket" - mondja a 84 éves Jean Valentine.
A kódfejtőket még évtizedekkel a háború után is titoktartásra kötelezték, amin csak a hetvenes években kezdtek enyhíteni. Akkor már beszélhettek valamelyest családjuknak, barátaiknak arról, hogy mit műveltek a háború alatt. És ők is csak akkor kezdtek rádöbbenni erőfeszítéseik jelentőségére.
"Valójában nem sokat tudtunk a háború alatt arról, hogy mit csinálunk, jobbára csak annyit, hogy német kódokat törünk fel. Hogy mit jelentenek az üzenetek, nem tartozott ránk. És arról sem tudtunk sokat, hogy min dolgoznak a többiek, szigorú volt a csoportokra különítés. Most, hogy már tudom, milyen fontosat tettünk, sokkal izgalmasabb az egész, mint amikor a kódokat fejtettem megállás nélkül. Mert sosem volt vége, mindig jött a következő és a következő üzenet, egészen a náci rendszer összeomlásáig" - mondja Valentine.
"A legszebb az egészben, hogy a németek sohasem jöttek rá, hogy feltörtük a kódjukat, különben tettek volna valamit. De azt hitték, feltörhetetlen" - mondta a 90 éves Erskine-Tulloch, akinek a felesége is a kódfejtők között volt, de nem érhette meg a mostani találkozót, hat éve elhunyt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
