Nem bíztak a nácik az ingadozó magyarokban
2009. március 19. 09:12 Erdei András, Kovács Linda
Mi történt Klessheimben?
Hitler ebben az esetben is biztosra akart menni, semmit nem akart kockáztatni. Ennek megfelelően március 15-én meghívta a kormányzót a Salzburg mellett található klessheimi kastélyba. A meghívó március 18-ra szólt. Horthy ingadozott: tudta, nem véletlenül kapott meghívást Klessheimbe. Pro és kontra hangzottak el érvek, a kormányzó végül mégis az elutazás mellett döntött. A magyar küldöttség március 18-án a délelőtti órákban érkezett meg a salzburgi pályaudvarra. Nem mondhatni, hogy a Führer túl sok időt hagyott volna az utazás fáradalmainak kipihenésére, egyből a tárgyalások megkezdését sürgette. Horthy visszaemlékezése szerint Hitler meglehetősen zavarban volt a megbeszélés kezdetén, nem tudta, hogyan kezdjen bele mondandójába. Végül kerek perec kijelentette: nem akarja, hogy az olasz példa megismétlődjék, ezért megtette a szükséges óvintézkedéseket.
Edmund Veesenmayer (1904-1977)
Miután Horthy előtt világossá vált, hogy felesleg érveket felsorakoztatnia az ország megszállása ellen, odakiáltotta Hitlernek: "Ha mindenben végleges elhatározott dologgal állok szemben, akkor semmi célja sincs további megbeszélésünknek. Elutazom!" Horthy ezt követően távozott és kérette kíséretének tagjait. A németek légiriadóra hivatkozva nem engedték útjára a magyar küldöttséget. Délután újabb tárgyalásokra került sor, de változás nem történt. A magyar küldöttség hazatartó különvonatát többször feltartóztatták a német hatóságok, így nem meglepő, hogy a megszállás kezdetekor még osztrák területen tartózkodott a szerelvény.
A német erők három irányból támadtak az országra. Ha rosszindulatúak akarnánk lenni, azt is mondhatnánk: úgy haladtak előre, mint kés a vajban. Bajcsy-Zsilinszky Endre tettét, és néhány helyi lövöldözést leszámítva gyakorlatilag semmifajta ellenállásba nem ütköztek a németek. A kormányzó megérkezését követően a várba hajtott, túl sok illúziója nem lehetett a jövővel kapcsolatban. A koronatanács ülésén a belügyminiszter beszámolt az országban történt változásokról.
A németek szinte azonnal átvették a rendvédelmi szervek funkcióit, letartóztattak több képviselőt, túszul ejtették a gazdagabb zsidó családok tagjait. Hitler teljhatalmú magyarországi megbízottja Edmund Veesenmayer volt. Nem véletlenül esett a Führer választása Veesenmayerre, hiszen a sztárdiplomata jól ismerte a magyarországi viszonyokat. Veesenmayer céljai elérése érdekében nem csupán a diplomáciában megismert eszközöket használt, gyakran kegyetlen fenyegetőzéssel érvényesítette akaratát.
1944. március 19-ét követően az országot a teljes katonai és politikai káosz jellemezte, amely végül totális katasztrófához vezetett. Megkezdődtek a deportálások, az ország szisztematikus gazdasági kifosztása, a Nyilas Párt politikai térnyerése. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy a magyar közigazgatás végig kiszolgálta a német igényeket a szörnyűségek végrehajtásában.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
