Misét celebrálhatnak a Sagrada Familiában

2009. március 18. 11:20 The Daily Telegraph

Gaudí ambiciózus és nagyszabású templomát 1882-ben kezdték el építeni, ám a férfi 1926-os halála utána leálltak a munkálatok, és az építmény a mai napig nincs kész - ám ennek ellenére is évente közel ötmillió turista keresi fel a furcsa templomot.

Gaudí jelentős szerepet vitt a Renaixensában, a katalán művészek és kézművesek mozgalmában, s annak politikai pártjában, amelyet a spanyolellenes katalánizmus jellemzett: a madridi kormány által elnyomott katalán életformát próbálták feleleveníteni. A mozgalom vallási jelképe a barcelonai Sagrada Familia (Szent Család) templom lett, amelyet 1882-ben kezdett neogótikus stílusban építeni Francisco del Villar.

A munkák irányítását 1891-ben átvevő Gaudí mindent áttervezett, s egész további életében ezen dolgozott, de haláláig sem készült el vele. A munka során egyre buzgóbb hívő lett, 1910 után csak e templommal foglalkozott, remeteként élt az építkezésen, s házról házra járva gyűjtött a költségekre. 1926. június 10-én Barcelonában elütötte a villamos, a templom kriptájában külön pápai engedéllyel temették el.



Halálakor csak a keleti homlokzat és egy torony volt kész. A homlokzat Krisztus születésének szimbólumait tartalmazza, a spanyol barokkra emlékeztető gazdagsággal. A munkálatok a mester halála után megszakadtak, és az eredeti terveket a spanyol polgárháborúban elégették, így az építmény befejezése teljes egészében az építészek fantáziájára van bízva. Az építkezés Gaudí tervei és modellje alapján ma is folyik, jelenleg ez az egyetlen épülő műemlék. Az építész tizenkét 107 méteres, négy 130 méteres és egy 150 méter magas középső tornyot tervezett, a homlokzatok, kapuk és tornyok mind egy-egy vallási fogalmat vagy személyt szimbolizálnak.

A templom teljesen átértelmezte a gótika formáit, a kőből és téglából épült, spirálisan csavart, helikoid pillérek, hiperbolikus árkádok és oldalfalak, hiperbolikus paraboloid boltozatok kusza erdejét negyven évvel később sem tudták túlszárnyalni a vasbeton építőmesterei. Gaudí példája azonban csak szűk körben hatott, építési elveit néhány lelkes követőjén kívül nem alkalmazták. A funcionalista stílus elterjedésekor, az 1930-as évektől szinte elfelejtették, s csak a hatvanas években fedezték fel újra, és értékelték hallatlan képzelőerejét. Bár a 20. századi európai architektúra mestere, elsősorban spanyol, vele ér véget a múltban gyökerező, sajátos hispán építészet.

Építészete a szürrealista festészetre és szobrászatra is nagy hatást gyakorolt. "Ellentmondásos személyiségét mutatja, hogy az évek során művészete egyre gazdagabbá, újszerűbbé és univerzálisabbá vált, miközben ő maga ifjúkorához képest egyre vadabb és megszállottabb lett" - írták róla hazájában, ahol 2002-ben Gaudí-évet ünnepeltek. 2003-ban Rómában megkezdődött boldoggá avatási szertartása, amelyen az egyik legfőbb mellette szóló érv főműve, a Sagrada Familia székesegyház.

A Gaudí mesterművén 40 éve át dolgozó építész, Jordi Bonet I Armengol nemrég arról számolt be a sajtónak, hogy az apszis tetejét 2010-re fejezhetik be, és a katedrálisban végre első alkalommal misézhetnek is majd. Addigra a tervek szerint elkészülhet az a különleges oltár, és speciálisan a templomba álmodott furcsa orgona is, amelyeket szintén Gaudí tervezett. Az épületet teljesen azonban csak 2026-ra, Gaudí halálának 100. évfordulójára fejezhetik majd be – állítja Armengol.

Tavaly azonban kiderült, hogy veszélybe kerültek az építmény alapjai, ugyanis attól alig pár méterre épülhet meg a Madrid és Barcelona közé tervezett gyorsvasút pályája is.