Szabályoznák a hontalan régészeti leletek ügyét

2009. március 13. 09:51 MTI

Hajdú Éva, a Seuso-kincsek volt miniszteri biztosa elmondta, hogy a régészeti lelőhelyek fosztogatása nem újkeletű probléma, de az európai határok lebontásával azok, akik az antik tárgyak illegális kereskedelmével foglalkoznak, komoly előnyre tettek szert az egymással még mindig nehezen kooperáló kulturális szakemberekkel és a bűnüldözőkkel szemben.

Az országonként eltérő törvényi szabályozás, valamint az Európai Unió határain kívül eső, erős felvevő piacot jelentő amerikai és japán műkereskedelem hatása sokszor szélmalomharc érzetét kelti a kulturális örökség védelméért küszködőkben. A régészeti lelőhelyek védelme nem csupán a bennük található tárgyak miatt fontos, sokkal inkább azokért a tudományos adatokért, amelyek csak akkor olvashatók ki belőlük, ha megtalálási helyükön, eredeti állapotukban, szakemberek tárják fel azokat. Az összefüggések, a valaha volt életkörülmények ismerete vész el egy kirabolt sírból, egy feldúlt lelőhelyről - hangsúlyozta.

Az Európa Tanács székházában tartott tanácskozáson neves német, orosz, angol jogászok és kulturális szakértők a leghatékonyabb örökségvédelmi módszerekről egyeztettek. Hajdú Éva arra a problémára hívta fel a figyelmet, hogy a határokon vagy különböző rendőrségi akciókban lefoglalt régészeti tárgyakat - sokszor gyönyörű, több ezer éves műalkotásokat - vámáru- és bűnjelraktárakban helyezik el. Ezek azután évekig a múzeumi lét perifériáján várják helyzetük rendezését a jog- és az igazságszolgáltatás, illetve a kulturális örökségvédelem különböző szférái között a "senkiföldjén", a látogató nagyközönségtől és a tudományos világtól is elzárva.

Mint elmondta, Magyarországon létezik adatbázis az ilyen műtárgyakról, de jó lenne, ha az országok kulturális örökségvédelemmel foglalkozó intézményei között nemzetközi jogi megállapodás születne az együttműködésről, információcseréről, amivel elő lehetne mozdítani e tárgyak sorsának megnyugtató rendezését.