Nyolcvan éve garantálták a pápa szellemi hatalmát
2009. február 11. 08:19 MTI
Nyolcvan éve, 1929. február 11-én írták alá a pápa és az olasz állam képviselői azt a megállapodást, amely véget vetett a két fél "római kérdés" miatti fél évszázados vitának. A lateráni szerződésben Olaszország elismerte a független Vatikánvárosi Államot egy jelképes nagyságú területen, az Apostoli Szentszék viszont elismerte Rómát Olaszország fővárosának.
Az egységes Olaszország létrejötte során a pápai állam nagy része az Olasz Királysághoz került. IX. Pius pápa nem ismerte el II. Viktor Emmánuel olasz királlyá történő kikiáltását 1861-ben és visszautasította a király megegyezési ajánlatait is. A Róma környékére visszaszorult egyházi államot 1870-ig francia csapatok tartották fenn, de ezek kivonulása után az olasz csapatok megszállták Rómát. Pius, aki továbbra is egy szuverén állam fejének tartotta magát, nem ismerte el az Olasz Királyságot, sem annak törvényeit, pedig az 1871-es garanciatörvény (az állam és egyház szétválasztása mellett) biztosította szabadságát és különleges státusát.
Az egyházfő magát "a Vatikán foglyának" nyilvánította, és Non expendit (Nem hasznos) című bullájában megtiltotta a katolikus hívőknek, hogy részt vegyenek a pápai területeket "bitorló" olasz állam közéletében. A következő évtizedekben az olasz állam és a pápaság viszonyát az ellenségesség jellemezte, a helyzet csak az első világháború után változott meg. XV. Benedek pápa felfüggesztette a katolikusok közéleti részvételének tilalmát, majd az őt Szent Péter trónján 1922-ben követő XI. Pius pápa 1926-ban titkos tárgyalásokat kezdett Olaszországgal.
A megállapodásokat 1929. február 11-én írta alá Benito Mussolini fasiszta diktátor és Gasparri bíboros a lateráni palotában, amely 1308-ig volt a pápák székhelye. A dokumentumcsomag egy államszerződésből, egy konkordátumból és egy pénzügyi egyezményből állt. Az államszerződésben Olaszország elismerte a pápa független és szuverén hatalmát a Róma Vatikán kerületében létrehozott szuverén államban, a szerződés 24. cikkelye szerint Vatikánváros "állandóan és minden esetben" semleges és sérthetetlen területnek tekintendő.
A katolikus vallást államvallásnak nyilvánították és bevezették a kötelező iskolai vallásoktatást, ugyanakkor a Szentszék elismerte Rómát Olaszország fővárosának. A konkordátum biztosította a Szentszék számára a "szellemi hatalom teljes kifejtését, a kultusz- és egyházi ügyekben való törvénykezés szabad és nyilvános gyakorlását" (egyebek között elismerve az egyházi házasságkötés érvényességét a polgári jogrendszerben). A pénzügyi egyezmény a Szentszéknek 1,75 milliárd líra kártérítést biztosítot, valamint a Vatikánon kívül eső területen is birtokában maradhattak templomok és paloták.
A lateráni megállapodások 1984-ig maradtak érvényben, az ekkor aláírt új konkordátum újraszabályozta a Vatikán és az olasz álam kapcsolatait, határozottan szétválasztva az államot és az egyházat, megfosztva államvallás jellegétől a katolikus hitet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
