Ismeretlen Kosztolányi-írások a Budapesti Negyedben

2009. február 12. 10:47

A Budapesti negyed (61-62.) 2008 őszi-téli száma az első kötetében (Kosztolányi Dezső Pesten és Budán) korábban már közzétett, a másodikban (Pesti utca) a kortárs és a mai olvasó számára is ismeretlen Kosztolányi írások olvashatók. Felesége, Harmos Ilona visszaemlékezése szerint Kosztolányi „A Pesti Hírlap hasábjain 'Pesti utca' címen az utca apró, bájos vagy furcsa jelenségeit írja meg, hol névvel, hol névtelenül.”

Kosztolányi esetében is a napi hírlapírás jelentette a megélhetés legfőbb forrását. A kötetet szerkesztő Zeke Gyula szerint "Kosztolányi hihetetlenül munkabíró és sokoldalú hírlapíró is volt, mindent megcsinált a pénzéért, amit a szerkesztője kért tőle, riportokat, tudósításokat is, amelyeket nem szégyellt ugyan, és hanyag anyagot sosem adott ki a kezéből, de – miként itt, a Pesti utca szövegek esetében is – cseppet sem tartotta fontosnak, hogy alattuk álljon a neve. Minekünk mégis fontosak ezek a szövegei is, mert még akkor is becses Kosztolányi-mondatokra lelünk bennük, ha adott esetben (a hírlapíró-én álarcában) nem is ő szól hozzánk, csak az interjúalanyát beszélteti."

A 219 most felfedezett írás egyike:

Az utcán cicomásan öltözött, négyéves kislányt vezet édesanyja.
Egyik utcasarkon rongyos koldus nyújtja feléjük tenyerét.
Az anya megáll, kinyitja kistáskáját, erszényéből pénzt vesz elő. A kislány kéri, hogy ő adhassa át a pénzt a kéregetőnek.
Az anya tiltakozik ez ellen, s kislányát a másik oldalára tolva, sietve maga nyomja a szegény ember markába a pénzt.
A gyermek most nyugodt, kék szemével édesanyjára tekint. Ezt kérdezi tőle.
- Miért nem engedted, hogy én adjam oda a pénzt? Félsz, hogy megkapom a szegénységet?

(Pesti Hírlap, 1932. március 8., kedd)