Éhínséget hozott a középkori Armageddon

2009. január 10. 17:53 New Scientist

A korabeli feljegyzések szerint 536 márciusában porköd homályosította el az eget, s a jelenség 18 hónapon át tartott. Ez alatt az idő alatt "a Nap nem adott több fényt, mint a Hold", zuhant a globális hőmérséklet, a növények alig fejlődtek, s a fél világon éhínség tombolt. Hosszú időn keresztül nem volt ismert a konkrét ok, ám a feltételezések szerint vulkánkitörés vagy hívatlan kozmikus "vendég" válthatta ki a drámai eseményeket.

Dallas Abbott, a Columbia Egyetem csillagásza csoportjával megtalálta az első konkrét bizonyítékát annak, hogy mi is okozhatta a "száraz ködöt". A kutatók Grönland jégtakarójában a 6. századi rétegben bukkantak rá az úgynevezett szferulákra - különlegesen viszonyok közepette képződött apró gömböcskékre. Mivel a gömböcskék vegyi összetétele kizárja a csillagközi eredetet, a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a becsapódás következtében a légkörbe jutó földi anyagokból képződtek.

"Ez az első földtani bizonyítéka az 536-os becsapódásnak" - vélekedett Dallas Abbott, aki a közelmúltban az Amerikai Geofizikai Szövetség konferenciáján számolt be eredményeiről. A légkörbe jutott anyag több éven keresztül "szitált" a Földre és némely rétege igen sűrűnek bizonyult. Ez viszont arra utal, hogy egynél több becsapódás történhetett. Feltehetően egy üstökösről lehetett szó, amelyek hajlamosak darabokra széthullani vándorlásuk során.

Dallas Abbott és csapata két lehetséges víz alatti krátert azonosított. Az első valószínűleg egy 640 méter átmérőjű test becsapódásakor keletkezett Ausztrália partjainál, a Carpentaria-öbölben. Egy másik, valószínűleg kisebb objektum Norvégia közelében az Északi-tengerbe csapódott be. A tengeri mikrokövületek, amelyekre a szferulákban bukkantak, szintén az óceáni becsapódás elméletét támasztják alá.