Bezárt a leghíresebb berlini menekülttábor

2009. január 7. 08:07

A Marienfelde Menekülttábort 1953-ban hozták létre, és kezdetben az amerikai, a brit és a francia hadsereg tisztjei irányították, majd a nyugat-berlini hatóságok vették át ezt a feladatot. Az alapításkor 15 lakókörzetet létesítettek, amely 1200 személy befogadására volt elég, majd később a menekültek számának növekedésével a tábort is bővítették, és 1955-re további 11 körzetet jelöltek ki: ezáltal már 2800 ember fért el az ideiglenes szálláson.

A menekültek aprócska, önellátó apartmanokban kaptak helyet, amelyekben fürdőszoba és konyha is volt. Átlagosan két hetet tartózkodtak ott: legtöbbjük német volt, akiknek elege volt a kommunista Németországból, és nyugatabbra szerették volna újrakezdeni. Ennek ellenére a nyugat-német rendőrség és határőrség mindenkivel nagyon gyanakvó volt. Erre minden okuk megvolt, hiszen a hidegháború legfagyosabb korszakában több kommunista ügynök is szeretett volna akár a táboron át is nyugatra jutni.

A menekültek lakhatási és étkezési költségeit Berlin városa állta, míg a jótékonysági szervezetek tanácsokkal, és komoly adományokkal segítették az ott élőket. Az evangélikus és katolikus egyházak tanácsadó szolgálatot működtettek, és a táboron belül is vállaltak keresztelést, vagy éppen esketést.

Az 1949-90 között nyugatra menekült négymillió kelet-német közül 1,35 millióan ezen a táboron át távoztak új hazájukba. Később a lelkesedés alábbhagyott, majd az 1980-as évek második felében újra tömegek özönlötték el a tábort, amely ekkorra már kevésnek bizonyult. 1989 tavaszán aztán megindult az ár: az egykori Szovjetunió egész területéről ide irányították a menekülteket. 1989 áprilisában 6000 fő, míg májusban már 12 ezer, és novemberre közel 100 ezer ember lakott Marienfeldben.

A tábor bezárásával az épületek megmaradnak: a vezetés szerint nem fenyeget a bontás veszélye, hiszen azokat történeti értékű épített örökséggé nyilvánították.