Antal Áron

2008. december 21. 20:02

Tanulmányait Csíksomlyón kezdte, majd a budapesti és a kolozsvári tudományegyetemen tanult. 1908-ban magyar-latin szakos középiskolai tanári oklevelet szerzett. Brassóban, Kézdivásárhelyen (1907-1909), majd a csíkszeredai főgimnáziumban tanított. Az I. világháborúban tartalékos főhadnagyként harcolt, súlyosan megsebesült. 1921-1944 között a Székely Nemzeti Múzeum igazgató-választmányi tagja, Vámszer Gézával és Nagy Jenő múzeumi alelnökkel bizottsági tag. 1934 és 1935 között részt vett a csíkdelnei templom restaurálásának megszervezésében. 1940-ben vezette a Horthy Miklós köszöntő csíkszeredai küldöttséget. Tagja volt az Erdélyi Katolikus Akadémiának.

Kutatási területét a moldvai csángók múltja jelentette, de foglalkozott szülőföldjének történetével is. Megírta a moldvai római katolikus magyar egyházközségeket meglátogató Imets Fülöp Jákó életrajzát (1913). Munkatársa volt a Székelyföld és székely nagyjaink c. mű I. kötetének (Kézdivásárhely, 1914.). Tanulmányokat közölt Csík múltjából. Szépíróként székely tárgyú elbeszélések szerzőjeként ismert, írásaiban jelent meg először - a Nyírő Józsefnél mitikussá növő - Uz Bence alakja. Elbeszélései, cikkei, beszédei a helyi sajtóban láttak napvilágot, publikált a Székely Hírlap, a Székely Újság, a Csíki Hírlap, az Ellenzék, a Hírnök című folyóiratokban.

Fő művei: Imets F. Jákó. In: A csíkszeredai római katolikus főgimnázium értesítője, 1913.; A török diák. Kolozsvár, 1926.; Köderdő mellől. Kolozsvár, 1926.

Róla szóló irodalom: Antal Áron. In: Romániai magyar irodalmi lexikon. I. Főszerk.: Balogh Edgár. Bukarest, 1981.; Boér Hunor: Antal Áron. In: Magyar múzeumi arcképcsarnok. Főszerk.: Bodó Sándor – Viga Gyula. Bp., 2002.