A magyar szerzetesrend 700 éve
2008. december 4. 11:01
Budaszentlőrinctől Czestochováig
|
Czestochowa alapítására induló |
Mária, országunk védőszentje nem csupán a nosztrai helyszínnel kötődik a pálosokhoz. Lajos király, miután a sikeres velencei hadjáratot lezáró torinói béke (1381) egyik pontjában kötelezte a dózsék városát Szent Pál mumifikálódott holttestének átadására, Magyarországot a szent oltalmába ajánlotta. Így lett Pálból társ-védőszent.
Az uralkodó unokaöccse, János tizenhat szerzetest "csábított el" Márianosztráról és 1382-ben Lengyelországban megalapította Częstochova monostorát. A külföldi térhódítás ezzel nem állt meg: a következő évszázadban két osztrák helyszín, Ranna és Bécsújhely lakossága ismerhette meg a magyar pálosokat.
Hunyadi Mátyás regnálási időszaka további előnyökhöz juttatta Boldog Özséb utódait. Az olyan elnéptelenedett szerzetesi központok, mint az eredetileg premontrei tulajdonban lévő zsámbéki és csúti monostorok, vagy a bencések visegrádi és szentjobbi épületei ezekben az évtizedekben váltak a pálos szerzetesek gyűjtőhelyévé. Ma Budapesten az Egyetem téri templom és a Gellérthegy oldalába vájt Sziklakápolna gazdagítja a rendet.
A mohácsi csatavesztést követően, a budaszentlőrinci főmonostor teljes egészében a török pusztítás áldozatává vált. Szent Pál teste még eljutott a trencséni várba, de a várost sújtó oszmán rombolás, gyújtogatás már nem kímélte meg, s a tetem a lángok martalékává vált. Buda eleste után a folyamat visszafordíthatatlanná vált. A szerzetesek egy része a Felvidékre, vagy a Dráván túlra menekült, osztrák, német területeken fekvő testvéri-, vagy más rendek kolostorában keresve menedéket. A három részre szakadt Magyarország nem jelentett ezután biztonságos lakhelyet a pálos szerzeteseknek, így a rend központja áttevődött Częstochovába.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
