Régészeti adatok a 17. század eleji Paks pusztulásáról
2008. november 28. 12:03 K. Németh András
A Paks történelmi óvárosában található Erzsébet Nagy Szálloda rekonstrukciója és bővítése során az épület udvarában május elején régészeti jelenségek kerültek elő. A közel egy hónapig tartó feltárás során előkerült a hódoltság kori Paks mezőváros részlete.
Az ásatásokon rendszeresen előkerülő gödrök mellett figyelemre méltó egy nagy méretű, kis részben a földbe mélyített ház, amelynek lemélyedő közepét a megtalált falenyomatok tanúsága szerint egykor valószínűleg fapadlóval burkolták. A házból kinyúló kemence sütőfelületének hőtároló képességét – szerencsénkre – összetört cserépedények darabjaival növelték, amelyekből több edényt is sikerült összeállítaniuk a restaurátoroknak. Ezek közül figyelemre méltó egy első ránézésre közönségesnek tűnő fazék, amelynek vállán, valamint a vele ellentétes oldalon a has alsó részén három-három, nagyjából ujjnyi átmérőjű lyuk található. A tárgy funkcióját egyelőre nem ismerjük, hagyományos rendeltetésének, a főzésnek a lyukak miatt bizonyára nem tehetett eleget.
A török kori ház további meglepetésekkel is szolgált. A leletanyag restaurálása során derült ki, hogy egy alaktalan fémcsomó valójában egymáshoz korrodálódott pénzérmeket rejtett. A ma már meghatározhatatlan számú – de legalább 60 megszámlálható darabot tartalmazó – dénárlelet tanúsága szerint a házat valószínűleg II. Mátyás uralkodása idején (1608-1619) hagyhatták sorsára lakói, akik értékeikért már nem térhettek vissza.
A ház közelében tárták fel egy lejtős lemenetelű, ovális alakú, két méter mély pince részletét, amely több, kiegészíthető bögre illetve tányérka alakú kályhaszemet, fedőt és korsót is tartalmazott. A ház és a pince között egy kb. négy méter mély, béleletlen kutat is kibontottak. Feltehető, hogy a ház a mellette fekvő pincével és a kúttal együtt egy gazdasági egységet alkotott.
Az ásatás egyik legérdekesebb jelensége egy formáját tekintve szokványos tárológödör, amelyet azonban különlegessé tesz a benne talált nagy mennyiségű vastárgy, valamint a betöltésének tetejére fektetett, szokatlan pózban eltemetett két emberi csontváz. A bizonyára tragikus véget ért két, egyaránt 25-30 évesen elhunyt ember az antropológiai vizsgálatok alapján az életben akár párt is alkothatott. A gödör ívével párhuzamosan fektetett halott nőnek, a behajlított térddel, kissé hátradőlve, a széttárt karokkal eltemetett pedig férfinak bizonyult. Lehet, hogy csupán véletlen, de a végső nyughelyüknek bizonyult gödör tartalmazta az ásatás legtöbb fémleletét is, köztük a mindennapi élet tárgyai (lábbeli-vasalások, szögek, vasalatok) mellett a korban sem hétköznapi tárgynak számító fegyvereket (csákányfokos, fokosbalta) és lószerszám tartozékait (kengyel, zabla, sarkantyúk).
A most feltárt hódoltság kori leletanyag jellemzője, hogy nem tartalmazta sem a törökök, sem a törökökkel érkezett nagyszámú délszláv népesség jellegzetes kerámiatárgyait, tehát a szálló udvarán vélhetőleg a török kori Paks magyar lakóinak hagyatékát találták meg. A feltárás különös érdekessége, hogy a viszonylag kis felület ellenére is sikerült régészeti bizonyítékát találni egy valószínűleg helyi jelentőségű harci eseménynek, amelyet nem jegyeztek fel a krónikák. A vélhetőleg hirtelen elhagyott, értéket őrző ház és a gödörbe temetett „pár” jól mutatják, hogy a hódoltság belsejében fekvő területeken sem voltak eseménytelenek a hétköznapok.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
