Ritkán elégedett meg egy nő egyetlen férfivel
2008. november 22. 14:20 Dominkovits Péter
Sokáig együtt parásználkottanak és gonoszull éltenek
Bár - miként jeleztem - a felperes már a kereset előadásakor is benyújtott egy, a városbíró parancsára, írásban készült tanúkihallgatási jegyzőkönyvet, most új íródott. A hiányos fejlécű - a keletkezés helyét, időpontját fel nem tüntető - tanúkihallgatási jegyzőkönyvet a két vármegyei tisztviselő, Bozay László főszolgabíró és esküdtje, Náray János a fenti törvényszék végzése szerint, e gremiumtól kiküldve, tizenhét szombathelyi tanút eskü alatt kihallgatva készítette el. E forrás egy olyan hosszabb idő óta húzódó, és a lebukásig jól működő házasságtörésből villant fel pillanatokat, amiről egy kis közösség több tagja közvetlenül, vagy közvetetten tudomással rendelkezett.
Az első tanú, a 36 éves Sipos Ambrus szinte az alperesekről semmit sem tudott. Csupán az elmúlt Szent Miklós nap (1631. december 6.) táján látta, hogy Molnár Ádámné és Sós Imre Hollósi András házához ment. Minthogy akkor Hollósi nem volt otthon, azt gondolta magában, `ezt most megh foghatnátok, mert az oda gonosz végre ment`. Maga mellé vette Szabó Györgyöt és Szabó Benedeket, és késő este lámpással a házhoz mentek, hogy meglessék, tetten érjék őket, `mivelhogy az előttis gyanakodás volt felőlek, hogy paráznaságnak okáért járna Sos Imre Hollosi András feleségéhesz`. Valószínű az asszony észre vehette a settenkedőket. Ugyanis midőn be akartak menni a házba, Hollósiné kiállt eléjük és kérdőre vonta őket: mit keresnek itt. Úgy tűnik, Sipos és társai cseppet sem zavartatták magukat. Beléptek a házba, és Sóst a konyhában, az ajtó mögött találták.
Az asszony önmagában e szituációtól megijedt, és azt kérte tőlük, hogy ezt senkinek se mondják el, és hallgatásuk fejében még két forintot is ígért nékik. E `tettestársak` közül a 40 éves Szabó Benedek (16.) mindenben megerősítette Sipos vallomását, míg a 42 éves Szabó avagy Szili György (2.) nem csak megerősítette Sipos szavait, de ki is egészítette. Méltatlankodva megállapította: az asszony az ígért két forintból eggyel adósuk maradt. Amikor pedig Hollósiné a későbbi megadást a tanúnak megígérte, az az asszonyt feddésben részesítette és megkérte, `hagyja el ezt az kurva életet`, amit az asszony természetesen megfogadott, `mert az várason nem sok aszszony vagyon, ki magának szerető férfiat nem tartana`. Szili avagy Szabó György felesége, a 25 éves Anna egyrészt azt látta, hogy Sós gyakran járt Hollósiék házához, másrészt `azt is láttam, hogy edgyöt evet és ivot` a férfi Hollósinéval.
A 39 éves Bott avagy Kovács Márton (3.) Nagyasszony nap (augusztus 15.) táján, éppen a mezőn szántott, amikor látta, ahogy Hollósi felesége az ugyancsak szántó urától, a hermányi földek felől közeledett. Sós Imre is valahogy oda került, és `elejben menuén Hollosinénak, vártha az visz folyásnak árokjában`. A tanú úgy tudja, e helyen egy keveset tartózkodtak, majd egymástól elváltak. A 44 éves Nagy János (8.) - valószínű ugyancsak a mezei munkák közepette - vallomása szerint ugyanezt látta...
A bírák a tanúvallomások alapján egyértelműen úgy ítélték meg, azokból cáfolhatatlanul kitűnik: Hollósi felesége, Dorottya asszony és Sós `sokáig együtt parásználkottanak és gonoszull éltenek`. Ezért a törvényszék úgy döntött, hogy a fenti időponthoz tizenötöd napra mindkét alperes fél fejére esküt tegyen, és külön-külön harmadmagukkal tanúsítsák ártatlanságukat, különben mindkettőjüknek feje vétessék. Míg az alperesek enyhébb ítéletért folyamodtak, a felperes ünnepélyes tiltakozással ezt elutasította, jelezve: ez végítélet volt, amin könnyíteni már nem lehet. Jelenleg az nem ismert, mi lett a vádlottak sorsa.
A részletes esetleírás a tanulmány eredeti megjelenési helyén olvasható: Tanulmányok az 50 éves Bana Jocó tiszteletére. Szerk.: Katona Csaba. Palatia Nyomda és Kiadó, Győr, 2006. 176 p.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
