A kaptárban menekült meg a legendás fotós masinája
2008. november 15. 15:32
A második világháború után sokáig egy kaptárban rejtegették a legendás fotográfus, Plohn József egykori fényképezőgépét. A kalandos sorsú műtárgy a napokban kerülhet közgyűjteménybe. A szerkezetet az eddigi tulajdonosok november 18-án, kedden 10 órakor Makón, a Ráday utca 41/a szám alatti házban adják át a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum igazgatójának, dr. Nagy Imrének.
A fényképezőgépet azért viszik Makóról Vásárhelyre, mert Plohn ott folytatta fotográfusi tevékenységét - a Tornyai-múzeum ezért is tartja fontosnak a legendás fotóshoz kötődő dokumentumok, tárgyak gyűjtését. A most közgyűjteménybe kerülő gépet az ismert makói fényképész, Börcsök Sándor vásárolta meg 1943-ban Plohn Józseftől. Plohn akkor már idős mesterként országszerte ismert fotográfus volt. Hódmezővásárhelyi műterme olyan képzőművészek kedvelt találkozóhelyének számított, mint Tornyai János vagy Rudnay Gyula. Plohn József az ő inspirációjuk alapján kezdett néprajzi fotók készítésébe.
A tehetséges fotós háromezer felvételt rögzített Hódmezővásárhelyen és környékén a tanyákról, a lakóépületek berendezéséről, a fazekas termékek előállításának teljes munkafolyamatáról, különféle mesterségekről, mint például a méhészekről, halászokról. Megörökítette az állattartók, földművelők munkáját, esküvői szertartásokat, gyermekjátékokat és a korszak temetői fejfáit is. Portrégyűjteményének legértékesebb része az 1848-as honvédekről készült felvételsorozat.
1944-ben az akkor már súlyos beteg Plohnt deportálták, az idős fényképész-mester a marhavagon embertelen körülményeit nem élte túl. Élettársa gondoskodott róla, hogy Plohn József felbecsülhetetlen értékű fényképei megmaradhassanak; a hagyaték 1952-ben került a vásárhelyi múzeum gyűjteményébe. Felvételeinek fele sajnos elkallódott, 1650 darab azonban mint értékes néprajzi dokumentumgyűjtemény a Tornyai János Múzeum birtokában van.
Börcsök Sándor 1943-ban a Plohntól vásárolt fényképezőgépet vonattal vitte haza Makóra. Elsőként csendőröket fotózott vele. A képek a nagyméretű kazetta miatt nagyon jól sikerültek, élesíteni, és nagyítani sem kellett rajtuk. A masinát csak rövid ideig évig használta. A háború után, a kibontakozó kommunista diktatúra idején nem akarta, hogy államosítsák a szerkezetet, vagyis nem szerette volna „bevinni" a Fényképész Szövetkezetbe. S mivel méhészkedett, egy kaptárban rejtette el. Abban bízott, hogy még a rettegett rákosista hatóságok emberei is félnek a méhcsípéstől. Nem is tévedett, hiszen így sikerült megmenteni a fényképezőgépet.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
