A német történelem egyik legsötétebb fejezete

2008. november 9. 11:06 MTI

A nemzetiszocialista rendszer első nyíltan zsidóellenes megmozdulása az 1933. április 1-jei egynapos bojkott volt. A hatalmat megragadó náci politikusok a későbbiekben korlátozták a zsidók arányát a felsőoktatásban, nyugdíjazták a zsidó tisztviselőket. Az 1935-ben elfogadott, "a német vér és becsület védelmére" hozott a nürnbergi törvények megtiltották a házasságot és a nemi kapcsolatot zsidók és nem zsidók között, és egyéb megalázó szabályokat vezettek be. Egy újabb jogszabályban két kategóriába sorolták a polgárokat: a politikai jogok birtokosa, Reichsbürger (birodalmi polgár) csak német lehetett, az alacsonyabb Staatsangehöriger (állampolgár) kategóriába tartoztak a zsidók.

Így köszöntött be az 1938-as év, amely már egy háború felé sodródó Németország képét mutatta. A zsidók kiiktatása a német közéletből 1938 első tíz hónapjában főleg jogi eszközökkel történt meg, egy párizsi incidens azonban már lehetőséget biztosított az erőszakos fellépésre. Egy mindössze 17 éves, szülei Németországból való kitoloncolása ellen tiltakozó zsidó fiú megölte a párizsi német követség titkárát. Hitler és Goebbels ezt kihasználva adott parancsot a spontán tiltakozásnak álcázott megtorlásra.

Az éjszakai támadások során több tucat zsidót öltek meg, több százat megsebesítettek, felgyújtottak több száz zsinagógát, 8 ezer zsidó üzletet. Elhurcoltak 30 ezer zsidót, legtöbbjüket koncentrációs táborba vitték, ahonnan csak azzal a feltétellel szabadultak, hogy kivándorolnak a Birodalomból és vagyonukat otthagyják. Emigrálásuk engedélyezéséért kivándorlási illetéket kellett fizetniük, 1941 októberéig 300 ezren hagyták el így Németországot. Göring a pogrom után a károk helyreállítását is a zsidó érdekvédelmi szervezetekkel fizettette meg, a feldúlt üzletekért járó biztosítási összegeket a náci állam elkobozta.

A kristályéjszaka már előrevetítette a náci vérontást, amely az elkövetkezendő években jellemezte a Hitleri Németországot. Hetven évvel később, mikor az antiszemitizmus még mindig nem tűnt el nyomtalanul, a pogrom évfordulóján a német politikai vezetők összefogásra és toleranciára szólítottak fel, a Bundestag frakciói pedig határozatban indítványozták egy antiszemitizmus elleni szövetségi biztosi tisztség létrehozását. Valamennyi állampolgárnak hitet kell tennie amellett, hogy Németország "sokszínű és nem barna" - mondta Charlotte Knobloch, a Németországi Zsidók Központi Tanácsának elnök asszonya.

Vasárnap este Konrád György író nyitja meg Berlinben a hírhedt zsidóellenes náci pogrom, a kristályéjszaka 70. évfordulója alkalmából a berlini magyar kulturális intézet, a Collegium Hungaricum által rendezett kiállítást. A hanginstallációs kiállításra - amely egy német szerzőpáros munkája - az 1938-as zsidóellenes erőszakhullám évfordulója alkalmából kerül sor.

A Collegium Hungaricum hónapokkal ezelőtt hanginstallációs pályázatot írt ki az antiszemita pogrom emlékére. A beérkezett csaknem 50 pályázat közül a német és magyar szakemberekből álló zsűri a német Hegenbart/Straebel szerzőpáros által beküldöttet találta a legjobbnak. A hivatalos indoklás szerint Boris D. Hegenbart-Matsui és Volker Straebel nyertes pályázatában a holokauszt során a németek által okozott pusztítás hangban és képben egyaránt meggyőző formát öltött, az 1938-as események hatásait az alkotók sokoldalúan és szemléletesen ábrázolták.

A beküldött munkák között egyébként hét magyar is volt, de érkezett pályázat az Egyesült Államokból, Kanadából, Franciaországból, Nagy-Britanniából, Olaszországból és Ausztriából is. A vasárnap esti kiállítás megnyitóját, az installáció felavatását virrasztás (süve) és ima (kaddis) követi, majd német gimnazista diákok idézik fel a pogrom éjszakáján történteket visszaemlékezésekből, illetve interjúkból.

A december 7-ig tartó hanginstallációs kiállításnak van egy nappali változata, amikor a belső térben, azaz az épületben a három emeleten három hanginstalláció hangzik fel. S van egy éjszakai változat, amely egy vetített - kívülről látható - videokép a Collegium Hungaricum panorámaablakára. A különleges videokép valójában egy lyukat, egyfajta hiányt ábrázol, ami a hanginstalláció központi témája. Érzékeltetni kívánja ugyanis azt a hiányt, amelyet a zsidóüldözés okozott az európai kultúrában.