Jól tartották Zsigmond császárt Umbriában

2008. november 7. 11:34

Gubbio, az umbriai kisváros a magyarok számára Szerb Antal művéből, az Utas és holdvilágból lehet ismeretes. Ugyanakkor a városba több száz évvel ezelőtt egy alkalommal több száz magyar látogatott el. Florio Banfi a „Ricordi ungheresi in Italia” című művében ugyanis említést tett arról a gubbiói harangról, amelyet Agusto és Secundo de Perugia készített 1434-ben, így emlékezve Zsigmond császári koronázására, valamint arra, hogy a király útba ejtette Gubbiót. Az uralkodó kíséretében pedig mindig voltak szép számmal magyarok.

Zsigmond gubbiói tartózkodása kimaradt a történészek által összeállított hivatalos itineráriumból. Az útvonalakat ugyanis úgy állítják össze, hogy megnézik az utazás során kiállított oklevelek dátumát, és ezeket sorrendbe helyezik. A módszerek egyetlen szépséghibája van: az utazó nem biztos, hogy minden helyen oklevelet adott ki. Ez történt Zsigmond gubbiói esetében is: erről a helyről nem ismerünk császári oklevelet. Más városok is kimaradtak a sorból. Cesenában is járt a király, mégpedig 1433. szeptember 5-én, amikor Riminit elhagyva Ravenna felé haladt.

Zsigmond 1431 novemberétől 1433 októberéig Itáliában tartózkodott. Utazása Romfahrt volt, azaz a császár apjához, IV. Károly német-római császárhoz hasonlóan nemcsak a császári címet szerezte meg, hanem elérte azt is, hogy megkoronázása Rómában, a pápa által történjen. Erre 1433. május 31-én került sor. Visszatérése idején ejtette útba Gubbiót. A hazatéréskor két alapvető szempontot vettek figyelembe: minél kevesebbe kerüljön, és az uralkodóval szövetséges területeken vezessen át. Gubbio minden szempontból megfelelt, sőt a város állta valamennyi költséget.

A bevonulást illő módon meg kellett koreografálni, a feladatot a neves gubbiói festő, Ottaviano Martini Nellire bízták, a mesterhez Umbriában számos mű köthető. Az itáliai városok szerettek művészeket bevonni, amikor Zsigmondot fogadták. Vasari szerint a római bevonuláskor a baldachint Donatello készítette. Spoletóban pedig akkor indították be először a Giovanni Buono építész által renovált piactéri kutat, amikor a császár városba érkezett. Nelli igazán kitett magáért: az augusztus 30-i bevonulás apjára a szám szerint 24 címert festett meg. 17 lándzsát díszítettek fel, sőt egy baldachint is előkészítettek, a szerkezetet hordozó személyek vadonatúj kesztyűt kaptak, de kalapokra is szert tettek.

Nem lehet pontosan tudni, hogy Zsigmondot hány ember kísérte Gubbióba. A Romfahrt idején a források 1000 és 1500 közötti létszámra utalnak, de az összetétel állandóan változott, mivel többen visszatértek hazájukba, helyükre viszont mások érkeztek. Gubbióban nem a városban kaptak szállást, hanem egy külső területen. A polgárok házai nem is tudtak volna ennyi embert befogadni, de erre nem is volt szükség, mivel Zsigmond és kísérete csak egy napot és egy éjszakát töltött itt.

A császárnak és kíséretének az ellátása komoly terhet rótt a városra. Az előkelőket a Palazzo del Popolóban látták vendégül, akik 6 ürüt, 4 borjút, 1 bárányt, 84 csirkét, hat libát és 2 libra fenyőmagos süteményt fogyasztottak. A város megfelelő módon képviseltette magát, ott volt a gubbiói püspök is. A pontos menüt nem ismerjük, de minden bizonnyal az umbriai konyha remekeit készítették el a szakácsok.

Nem biztos azonban, hogy a malacfejből, bélből, pacalból, malacfarokból, disznólábból készült helyi specialitásnak, a roba cotta alla eugubinának annyira örültek a vendégek. Lehettek ugyanis olyanok, akik nem bírták az olasz konyhát. Például a császár egyik kísérője még Perugiában betegedett meg, neki a város költségén négy libra és kilenc uncia őrölt ánizst küldtek, amelyet a 15. század első felében gyomorpanaszokra használtak. A gyengélkedőt komoly diétára fogták, mivel a nehéz ételek helyett könnyű kalácsot kapott. Zsigmond aztán 1433. szeptember 1-jén már Urbinóban volt, a gubbióiak meg egyenlíthették ki az ünnepség tetemes számláit.