Terminológiai különbségek a szlovák és magyar történelemtankönyvekben
2008. szeptember 15. 12:59 Kollai István
A szlovák és magyar történelemtankönyvek összehasonlításakor a tartalmat érintő különbségek mellett szembetűnővé válik az, hogy mennyire más terminológiai bázissal dolgozik a szlovák és a magyar historiográfia. Az alapvető szakkifejezések köre oly mértékben különbözik, hogy az alapján a két nemzeti társadalom történelmi tudata közti nagy távolságra következtethetünk. A továbbiakban röviden áttekintjük a két történetírás egymással ellentétes logikát tükröző szókészletét.
„Magyarország” versus „Uhorsko” és „Maďarsko”
A szlovák történelemtankönyvek – a szlovák történelemírás hagyományos logikájának, szabályrendszerének megfelelően – különbséget tesznek az 1918 előtti és utáni Magyarország között. Az előbbit, a történelmi Magyarországot Uhorsko-nak [ejtsd: Uhorszkó] nevezik, melyet mint többnemzetiségű államot jellemeznek, ahol több nemzet alkotott és épített egy közös államot. Az 1918 utáni Magyarország szlovák elnevezése pedig a Madarsko [ejtsd: Magyarszkó], a magyar nemzetállam, a magyarság etnikai állama. A magyar és más európai nemzeti szakterminológiákkal ellentétben tehát a szlovák szakterminológia két államként kezeli azt, amelyet a magyar egynek. Az őszirózsás forradalom Magyarországa így szlovák interpretációban csak a történelmi Magyarországnak, pontosabban az Osztrák-Magyar Monarchiának ugyanolyan utódállama, mint Csehszlovákia.
Az „Uhorsko” kifejezés és az „uhorský” jelző használata komoly fordítási nehézségeket okoz szlovák-magyar viszonylatban. A látványos formai eltérés mögött azonban tartalmi, szemléletbeli különbség húzódik meg: a magyar és a szlovák történelemírás nem ugyanolyan hangsúllyal ítéli meg a történelmi Magyarország soknemzetiségű voltját, és a nemzetiségek államalkotó szerepét. A szlovák terminológia a történelmi Magyarországot lényegében nem etnikai magyar államként határozza meg.
Ez talán a legalapvetőbb különbség a szlovák és magyar historiográfiában, mely önmagában jelzi a nézőpontok különbözőségét, és melyből egyéb különbségek is fakadnak. Így például az 1918 előtti időkre vonatkozik az „uhorský” [uhorszkí] jelző, amire nincs is megfelelő magyar fordítás – talán a „történelmi magyar” vagy a „Hungarus” kifejezés a legmegfelelőbb. A szlovák történelemtankönyvek számos olyan történelmi személyiségre illetve intézményre használják ezt a jelzőt, amit a magyar tankönyvek egyszerűen magyarnak neveznek. Ami a magyar történelemtankönyvekben „magyar nemességként”vagy „magyar országgyűlésként” szerepel, az a szlovák könyvekben „uhorská šľachta” vagy „uhorský snem” kifejezésként (azaz „Hungarus nemességként” vagy „történelmi magyar országgyűlésként”) tűnik fel. Az etnikai magyarságra utaló „maďarský” [magyarszkí] jelző inkább csak a lakosság etnikai összetételét bemutató részeknél kerül elő.
Fontos megjegyezni azt is, hogy a szlovák tankönyv nem magyarázza el e fogalmak jelentésbeli különbségét, ezt a feladatot a tanárra hárítja. Hogy azonban nem mindig könnyű meghatározni, mi számít „uhorský”-nak és mi „maďarský”-nak, az a tankönyvekből is kiderül. Így például az 1848-as forradalom hadserege etnikai magyarként [maďarský] szerepel, de a forradalom kormánya „összmagyarként” [uhorský]. Ugyanez a helyzet a kiegyezés kapcsán, amelyet etnikai magyarként határoznak meg [osztrák-magyar kiegyezés: rakúsko-maďarské vyrovnanie].
A fentebb bemutatott problémakörrel hasonló súlyúnak tekinthető az, hogy a szlovák és magyar szakterminológia különbözőképpen nevezi a történelmi Felső-Magyarország, Hungaria Superior régióját. Ezt a térséget mind a hagyományos, mind a forrásközpontú magyar történelemtankönyvek általánosan, mondhatni kizárólagosan Felvidéknek nevezik. Mellette más elnevezések – mint például a Felföld, vagy a Felső-Magyarország – nem tűnnek fel. Azonban egyik tankönyv-sorozatban sem derül ki az, hogy a Felvidék pontos mely területet foglalja magába, és hol voltak a határai – ha egyáltalán pontosan elhatárolható területről van szó. A magyarázó térképeken mindenesetre látszik, hogy a Felvidék nagyjából a mai Szlovákia területének felel meg. A kifejezés később az 1918 utáni korszakok kapcsán is feltűnik, azaz a már létező Szlovákiának a szinonimájává válik.
A Felvidék – pontosabban annak szlovák megfelelője, a „Horniaky”, „Horná zem” – nem tűnik fel a szlovák történelemkönyvekben, és ezzel tükrözi a szlovák historiográfiának azt az álláspontját, miszerint a kifejezés nem szakmai jellegű, és használata a szlovákok számára sértő. A magyar kifejezés valóban nem ruházza fel a térséget etnikai jellemzőkkel; mindez egyszerre tükrözi és reprodukálja a magyar történelmi tudatnak azt a jellegzetességét, hogy a szlovák elemről kevéssé vesz tudomást.
A szlovák történelemírás tehát a Felvidék szlovák megfelelőjét nem használja, ehelyett a „Slovensko” kifejezés használatos, mely az 1918 utáni szlovák állam elnevezése is egyben. Magarán a szlovák terminológia elnevezések szintjén nem tesz különbséget a történelmi Magyarországon belül közigazgatásilag nem elkülönülő földrajzi tájegység és az 1918 után e területen létrejött állam között.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
