A történelmi személyek írásmódja
2008. szeptember 15. 13:05 Kollai István
Névhasználat a szlovák történelemtankönyvben
A hosszúra nyúlt áttekintés azért volt szükséges, hogy a tankönyvi névhasználatot a szlovák historiográfiában el tudjuk helyezni. Megállapíthatjuk, hogy a tankönyvek lényegében „törvénytisztelőek”, azaz a történelmi személynevek szlovákos formában szerepelnek, de a fentebb kárhoztatott következetlenség itt is kimutatható.
Nemcsak a nemzettéválás kora előtti történelmi személyiségek, de a 19. századi nemzeti mozgalmak résztvevői is szlovákosított névvel szerepelnek. (Előbbire lásd pl. Štefan Verbőci, Ján Turzo; utóbbira Štefan Sečéni, Ľudovít Košut.) Utóbbiak esetében zárójelben szerepel az eredetileg használatos név. Petőfi Sándor viszont nem Alexander Petőfi vagy Petrovič alakban, hanem „Šándor Petőfi” formában szerepel.
A dualizmus korabeli politikusok is szlovákosított alakban vannak feltüntetve, de nem következes a névátírás logikája. Andrássy Gyula Július Andrášiként szerepel, tehát vezetéknév és keresztnév is szlovákosított formában van ebben az esetben; Tisza Kálmán esetében viszont csak a keresztnév válik szlovákká (Koloman Tisza), de később fia Štefan Tisaként szerepel. Andrássy fia, ifjabb Andrássy Gyula viszont marad J. Andráši, annak ellenére, hogy 1918 után halt meg. Következetlenségnek mondható az is, hogy a reformkori személyiségekkel ellentétben a dualizmuskori politikusok esetében nincs zárójelben feltüntetve az eredeti névforma.
A „dehungarizáció” logikáját követi a tankönyv akkor, amikor azokat a szlovák történelmi személyiségeket, akiknek szlovák identitása egyértelmű, de magyar alakú nevük van, nem írják át szlovák fonetikával. A német etnikumú személyek vezetéknevét viszont – hasonlóan a jelenlegi szlovák gyakorlathoz – itt sem szlovákosítják.
A névhasználat szabályairól a tankönyv nem tesz említést, ennek elmagyarázását a tanárra hárítják át; bár a fejezetvégi kérdések közt egy helyen utalásszerűen szerepel az, hogy az új helyesírási szabályok szerint a történelmi neveket „egyszerűsített formában” kell írni.
A terminológiai és névhasználati kérdések fenti, részletes áttekintésére azért volt szükség, mert véleményünk szerint mindez alapvetően meghatározza a szlovák és magyar történelemszemlélet egymáshoz való viszonyát – függetlenül attól, hogy a tartalmi kérdésekben mekkora hasonlóságok és eltérések vannak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
