Alkoholtól a vesztegzárig: 10 érdekesség a középkorból
2008. augusztus 23. 10:11
Szemüveg és vesztegzár
Szemüveg, 13. sz.
1268-ban Roger Bacontől származik az első feljegyzés az optikai célokra használt lencsékről, de a keretes nagyító lencsét már mind Európában, mind Kínában használták ebben az időben, és máig vita folyik arról, hogy ki kitől is vette át a találmányt. Európában először Itáliában jelent meg a szemüveg, bevezetését a fireznzei Alessandri di Spinának tulajdonítják. Az első szemüvegábrázolás Tommaso da Modena Hugó bíboros című, 1352-ben festett képén látható. Domenico Ghirlandaio 1480-ban készített Szent Jeromos című festményén az asztalról szemüveg lóg le, így Szent Jeromos lett a szemüvegkészítők védőszentje. Az első lencsék domborúak voltak a távollátás korrigálására. A rövidlátásnál használt homorú lencsék első ábrázolása Rafael 1517-es X. Leó pápa című festményén található.
Mechanikus óra, 13. sz.
A mechanikus óra eredete ismeretlen; az első szerkezeteket valószínűleg kolostorokban használták a szerzeteseket imára hívó harangozásnál. Az első igazi mechanikus órák nagy, súlyhajtással működő szerkezetek voltak, amelyeket tornyokban helyeztek el. Csak az órákat ütötték, nem rendelkeztek mutatóval és számlappal. A legrégebbi, 1386-ból származó angol mechanikus óra a Salisbury székesegyházban található. A2 1389-ben, a franciaországi Rouenben felállított óra még ma is létezik. Az angliai Wells székesegyház óráját a londoni Tudománytörténeti Múzeumban őrzik.
Rokka, 13. sz.
A rokkát valószínűleg Indiában találták fel, bár eredete a homályba vész. Európába közel-keleti közvetítéssel került a középkorban. A kézi fonást váltotta fel, amelynek során a gyapjúszálakat egyenként tekerték fel egy orsóra, összesodorták, majd egy másik orsóra tekerték. A gépesítés első lépése az orsó vízszintes elhelyezése volt úgy, hogy egy kézzel hajtott kerék és egy kötél segítségével forgatni lehessen. A gyapjúszálakat tartó rokkát a bal kézben tartották, miközben a jobb kézzel lassan hajtották a kereket. A megfelelő sodratot úgy lehetett elérni, hogy a szálat ferdén tartották.
Gutenberg nyomdagépe, 15.sz.
A mozgatható nyomóelemeket és a papírt ugyan Kínában találták fel, de a nyomtatás gépesítése Európában történt. Johannes Gutenberg nyomdagépét először egy 1439-es strassburgi perben említik (igen hiányosak a források annak alátámasztására, hogy Laurens Janszoon Coster találta volna fel a nyomdagépet). A nyomdagép feltalálása nyilvánvalóan a középkori papírnyomtatásra, illetve az ezt megelőző, ókori bor és olíva módszerre alapszik. Csaknem 300 évig változatlanul használták, kapacitása óránként 250 lap volt.
Vesztegzár, 14. sz.
A vesztegzárat a 14. században alkalmazták először Velencében, amikor világossá vált, hogy a járványokat a keletről érkező hajókon keresztül hurcolják be a városba. Rendeletet adtak ki, hogy a hajókat egy bizonyos időre el kell ülöníteni, hogy kiderüljön, hoztak-e magukkal valamilyen betegséget, illetve hogy megakadályozzák a fertőzést. Az elkülönítés először 30 (trentina), majd később már 40 (quarantina) napig tartott. Az időtartam megállapításának alapja állítólag az az idő, amennyit Mózes és Jézus töltött egyedül a sivatagban. Velence 1423-ban állította fel az első lazarettót vagy karanténállomást a város közelében fekvő egyik szigeten. Ez a rendszer terjedt el aztán a többi európai országban is, és alapozta meg a karanténellenőrzés gyakorlatát.
Az összeállítás persze nem lehet teljes, hiszen akár a talicska, akár a taposómalom szerves része lehet egy hasonló listának. Ön mit gondol? Mi maradt le? Itt megírhatja nekünk!
- Ekétől az alkoholig
- Szemüveg és vesztegzár
szerkesztőségét!
