Argonauták a kaliforniai Aranyországban

2008. augusztus 19. 08:03

A svájci származású Sutter bízott abban, hogy a malmainál folyó vízben talált kincs hírére nem borul föl szorgos munkával felépített világa. A csalódás azonban nem sokat váratott magára: az arany láttán alkalmazottja, James Marshall az összes emberével otthagyta a mestert, aki így tönkre is ment. Az American folyóban talált aranynak már 1848 januárjában híre ment Észak-Kaliforniában, egyvalaki azonban a kincsre éhezőknél is okosabb volt: Samuel Brannan saját újságjában írta meg a hírt, majd nyitott egy boltot, amelyben aranyásó felszereléseket kezdett árulni.

A szenzáció a New York Herald augusztusi cikke nyomán robbant igazán, a hírre özönleni kezdtek a szerencselovagok. A világ minden tájáról jöttek: Dél-Amerikából, Európából és Amerika keleti partjáról vágtak neki a gyötrelmes útnak. A keleti partról nekiindulva hajóval kellett megkerülni a kontinenst, az út akár 8 hónapon át is tarthatott. A bátrabbak megpróbálkoztak a panamai földnyelven való átkeléssel is, de akadtak olyanok is, akik Mexikón keresztül küzdötték el magukat Kalifornia északi részéig.

Aki túlélte az utat egy szellemvárosba érkezett: San Francisco ekkoriban alig volt több egy sátorvárosnál, az arany után kutatók első hulláma a vadon kedvéért elhagyta a várost, amelyet a nyár folyamán és később érkezők népesítettek be újra. A vízen érkezők gyakran a hajókból eszkábáltak maguknak lakot, a kikötőkben elhagyott hajók hánykolódtak. Ezekben aztán kocsmákat, szállodákat, szükség esetén börtönöket alakítottak ki.

A könnyű zsákmányt már 1850-re zsebre vágták a serpenyővel dolgozó aranyásók, ennek ellenére az aranyláz nem hagyott alább, sőt. Egyre többen érkeztek, az Aranyországban - ahogy Kaliforniát hívták - 1855-re már 300 ezernél is több kalandor kereste a boldogulást. Aki szerencsés volt, pár hét alatt korábbi fizetségének sokszorosát tehette zsebre, a legtöbben azonban még annál is szegényebbek lettek, mint amikor megérkeztek.

Időközben az arany kitermelésének módja is fejlődött, a csapatokba verődött ásók előbb vályúk segítségével mosták ki az aranyat a vízből, de akadtak olyanok is, akik gátat emeltek a folyón, és egy ércmosó csatornába terelték a vizet. Az 1890-es években már kotrással szerezték meg a kincset. Sokak számára az arany inkább csak nyomorúságot hozott. Az indiánokat lemészárolták vagy elűzték, az Ázsiából és Dél-Amerikából bevándorlók sem boldogultak könnyen. Sokan családostul vágtak neki az "aranyéletnek", akkoriban azonban nem a törvény volt az úr, így sok família maradt családfő nélkül.

(Múlt-kor/MTI)