Már tizenegyezer éve is domesztikáltak haszonállatokat
2008. augusztus 18. 14:01
Tizenegyezer évvel ezelőtt háziasították a haszonállatokat: először a kecskét és a juhot, majd nem sokkal ezután a sertés és a szarvasmarha domesztikálása következett.
A Smithsonian Intézet régésze, Melinda Zeder az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ban (Proceedings of the National Academy of Sciences) számolt be kutatási eredményeiről. A domesztikálás korábbi időpontja azt jelenti, hogy a háziállatok megjelenése időben gyakorlatilag egybeesik a földművelés elterjedésével.
|
Domestication and early agriculture in the Mediterranean Basin: Origins, diffusion, and impact  |
A régész tanulmányában foglalkozik az úgynevezett neolit forradalommal is, azzal a folyamattal, amelynek révén az új kőkorszakban a népesség a vándorló, vadászó-gyűjtögető életmódról áttért a letelepült, földművelő életformára. Ezt ma az egyik legfontosabb változásnak tekintik az emberiség szempontjából, hiszen a történelem előtti emberek így már képesek voltak készleteket felhalmozni, a felesleget pedig elcserélték egymással. Amint a kereskedelem és a megbízható élelemellátás kiépült, a népesség növekedésnek indult.
Némely kutató szerint a technológiák úgynevezett kulturális diffúzió útján terjedtek, más tudósok úgy vélik, hogy az Európába áttelepülő első földművesek hozták magukkal az új ismereteket, kiszorítva a vadászó-gyűjtögető helybélieket. Melinda Zeder szerint mindkét folyamat egyidejűleg játszódott le: a modellterület Ciprus volt, ahol mind a négyfajta haszonállat egyszerre jelent meg 10.500 évvel ezelőtt, kiszorítva a sziget faunájának olyan képviselőit, mint a törpeelefánt, vagy a törpevíziló. (Szigeti környezetben gyakran redukálódik a nagytestű állatok mérete).
Mivel Ciprus 60 kilométernyire van a török partoktól, a mezőgazdasági növények vízi úton érkeztek, a betelepülő földművelők hozták magukkal csónakjaikon. Franciaországban és Spanyolországban a vadászó-gyűjtögető életmódot folytató bennszülöttek kulturális diffúzió útján vették át az új földművelési módszereket. Maguk a földművelők a mai Törökország területét, valamint a Balkán térségét népesítették be, de kapcsolatban álltak a bennszülöttekkel is.
Melinda Zeder kutatásai szerint több hullámban érkeztek a betelepülők, akik földművelési módszereiket végül az egész Földközi-tengeri térségben meghonosították. Nem lehet tudni, hogy mi váltotta ki a gyarmatosítás folyamatát, ahogy az sem ismert, hogy milyen kapcsolatban álltak egymással a jövevények és az őslakosság. A Smithsonian Intézet régésze megjegyezte: DNS-vizsgálatok segítségével lehetne bizonyságot szerezni arról, hogy helytálló-e az elmélete, amely szerint a földművelés elterjedésében egyaránt közrejátszott a farmerek betelepülése és a kulturális diffúzió.
(Múlt-kor/MTI)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
