Cionistákkal szövetkeztek a nácik
2008. július 29. 13:13
Igencsak furcsa egyezség köttetett az 1930-as években: a nácik a cionistákkal szövetkezve valósították volna meg a közös célt, a zsidók kiűzését Európából.
<
|
Eichmann |
1936-ban ezért Himmler találkozott Edler von Mildensteinnel, a német hírszerzés egyik tagjával, akinek nagyon jó cionista kapcsolatai voltak. A mozgalom, amely a brit gyarmatra történő hazatérésre ösztönözte a zsidóságot, hamar elnyerte a nácik tetszését is, mert szerintük ez tökéletes megoldás lett volna a kérdés rendezésére.
A két mozgalom között azonban szinte semmi hasonló nem volt: míg a cionisták a több száz éves európai üldözésből menekítették volna ki a zsidókat, addig a nácik egész más okok miatt űzték volna el őket. Voltak azonban hasonlóságok: mind a szélsőséges cionisták, mind a nácik jobbnak látták, ha a zsidók egy tömbben, a világtól szinte elszigetelve élnének.
Az igazi trükk persze nem a britek kijátszása, hanem a német zsidóság meggyőzése lett volna, hogy távozzanak. Ők ugyanis még a fokozódó félelmek tükrében sem voltak hajlandóak elhagyni az országot. A nácik ezért a cionistákkal kiterjedt propaganda hadjáratba kezdtek: a történelem furcsa fintoraként az SS intézményeiben hébert tanítottak, a házakon a mozgalom fehér-kék zászlaja lengett, és még a Schwarze Korps lapban is "Palesztina 1000 éve elvándorolt fiainak hazatérésére" buzdítottak.
1937-re körülbelül 24 ezer német zsidó vándorolt ki, ezért a németek erőfeszítéseik fokozása mellett döntöttek. A projekt koordinálására von Mildenstein ekkor felvette a 30 éves Adolf Eichmannt, aki ekkor kezdte meg karrierjét az SS-ben. Nem csalódtak benne: a fiatal és agilis párttag tudta, hogy a cionisták megnyeréséhez szükség van a mozgalom mögötti erőszakszervezet, a Hagana vezetőinek megnyerésére is.
Éppen ezért hamarosan találkozó szervezett Berlinben Feivel Polkes-szel, a mozgalom egyik vezetőjével. Sikerült megállapodniuk is, a Hagana mindössze a zsidók hazaszállítását kérte a németektől. A pár hónappal későbbi kairói találkozójukon Polkes elégedettségét fejezte ki: szerinte a radikális zsidó vezetők örülnek a nácik ténykedésének, mert így egyre többen térnek haza Palesztinába. 1939-re ez a szám 36 ezerre nőtt.
1939 végére a helyzet megváltozott: a világháború kitörésével minden további hasonló ténykedésnek vége szakadt, Eichmann pedig hamarosan egész más megoldást talált a kérdés megoldására.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
