Összehangolt pártmunkával restaurálták a Páger-villát

2008. június 26. 14:20

Páger Antal az 1944 előtti filmek egyik legtöbbet foglalkoztatott színésze volt, ami gázsijában is megmutatkozott. A háború és annak propagandája azonban rá is hatott, s bár igyekezett magát távol tartani a politikától, néhány filmszerepe, nyilvános fellépése ennek ellent mondott. Mivel második feleségének, Komár Júliának több ismerőse volt a szélsőjobboldal prominens alakjai között, majd a Szálasi kormányban, ettől ő sem tudta függetleníteni magát.

Távozását a háború után - főként a `baloldali` pártok - politikai beismerésnek értékelték. Felvetették felelősségét több, a világháború alatt forgatott filmjének hangvételében. Páger Antal argentínai élete saját szándéka szerint sem jelentett végállomást életében, s hazatérése mindig foglalkoztatta, amiről a magyar hatóságok is tudtak. Erről tanúskodik az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött Páger-dosszié, ami részletesen bizonyítja azt a `körüludvarlási` folyamatot, ami végül is hazatérésével zárult. A feladatot a Buenos Aires-i magyar követség I. osztályú titkára, Gallay Ferenc hajtotta végre, aki a BM rezidenseként tárgyalt Págerrel, és ígérte meg, hogy nem csak vagyonát kaphatja vissza, hanem visszatérhet a magyar színházi világba. Hazacsábításának kezdete 1953 őszére nyúlik vissza, s személyét a propagandában, azaz `a külföldön élő fasiszta magyar emigráció elleni harcban` kívánták felhasználni.



Már-már készen állt egyezség azonban az utolsó pillanatban Páger újabb kívánságokkal lépett fel. Egykori balatonföldvári és Lupa-szigeti telkein túl még azt kérte, hogy amíg nem költözhet be állami pénzen rendbe hozott villájába, addig állják `vendéglátói` az ideiglenes lakhelynek kiszemelt Gellért Szálló számláját. Ez utóbbi igények később is zavarólag hatottak a kilenc tételes megállapodásban, s a forradalom utáni MSZMP vezetés sem kívánta sokáig a feltételeket elfogadni. A közölt dokumentumok azonban bizonyítják, hogy végül is rákényszerültek a szerződés főbb pontjainak betartására. Az más kérdés, hogy a BM illetékes szervei lényegében kihagyták a politikai vezetést a hazahozatal konkrét lépéseiből, amit Piros László belügyminiszternek a jelentésre írt feljegyzése is tanúsít, ti., hogy a `cég` túlzott ígéreteket tett. Az 1956. szeptember 7-i PB határozat is mintegy `esemény utáni`, azaz csak tudomásul vette, hogy Páger Antal megérkezett, s inkább a sajtóhullámok lecsendesítésére szorítkozott.

Páger repülőgépe augusztus 30-án szállt le Ferihegyen. Felesége és kisebbik lánya, Juliska, végleg Dél-Amerikában maradtak, Judit lánya utóbb hazaköltözött Magyarországra. Rajongói boldogok voltak, hogy hazatért, és amikor megjelent, őrjöngő tapsorkán fogadta. A viszonylag nagy sajtóvisszhang meglepte a széthullóban lévő politikai vezetést, amit a Kádár János szóbeli előterjesztése alapján született MDP PB határozat is tükrözött.

A Gellért Szálló egyik lakosztályában élő művészt folyamatosan ellenőrizték, pontosan tudták, kivel találkozott, és miről beszélt. Páger azonban arra nagyon ügyelt, hogy semmilyen módon ne kerüljön konfliktusba a hatalommal. A `hallgass és ne politizálj` jelszavát betartotta az 1956 októberi forradalom alatt is, így a hatalmát lassan legitimizáló Kádár-féle vezetés sem talált fogást rajta. A színész tehát nem adott okot arra, hogy az Argentínában vele kötött szerződét megváltoztassák, bár a pártvezetés ez alól megpróbált kibújni. A romló állagú Orbán-hegyi villában még laktak, többek között Balázs Béla író özvegye, viszont Páger Gellért Szállóban lévő lakosztályának bérét folyamatosan fizetni kellett.

1957 októberében a kifizetésekkel megbízott külügyminisztérium vezetése a költségek miatt, megpróbált valamilyen megoldást találni, s határozati javaslatot készített a pártvezetés számára. Ennek értelmében Páger az eredeti szerződésnek megfelelően - rendbe hozva - visszakapta volna villáját, kifizették volna a Gellért Szállónak a lakosztály bérleti díját, s a családnak Argentínában folyósított havi 5000 peso megszüntetése mellett a Páger családot a külügy költségén hazaszállították volna.

A pártközpontból először visszaküldték az előterjesztést azzal, "hogy a Párt ilyen kérdésekben nem hoz határozatot", és azt állami vonalon kell elintézni. Aztán november 12-én csak a PB elé került az ügy, azonban jellemző módon a testület csak az 5000 peso kifizetését állítötta le, ami a külügy előterjesztése szerint csak a többi feltétel teljesítése esetén vált volna esedékessé. A lényegi pontokat, tehát a villa visszaadását, a Gellért Szálló számláinak kifizetését nem fogadták el. Azt lehetne gondolni, hogy a dolog ezzel lezárult, Págert átverték, és ő hagyta magát. Az ügy további menete azonban arra utal, hogy a politikai vezetés nem minden tagja fogadta el a határozatot. Világos volt, hogy Páger is ragaszkodni fog a szerződéshez, de hát isten malmai lassan őröltek.

A Művelődésügyi Minisztérium kérésére időközben Apró Antal miniszterelnök-helyettes engedélyezte a villa kiürítését. A minisztérium ügyintézői semmit nem bíztak a véletlenre, és kikérték a Páger villa tulajdonviszonyait tükröző földhivatali véghatározatot és bírósági végzéseket. Érdekesség, hogy az 1947-es földhivatali véghatározat szerint a villa Páger Antal Argentínában maradt feleségének, Komár Júliának a nevén volt. Arra, hogy az épület visszajuttatásakor miként oldódott meg a probléma - hiszen Páger felesége nem tért haza - a rendelkezésünkre álló források nem adnak választ. A ház 1947-ben Balázs Béla, majd halála (1949) után 1950-ben felesége tulajdonába került. Páger Antal hazatérésekor Balázs Béláné már halálos beteg volt - amire több közölt forrás is utal -, így a leromlott állagú épületbe nem tudott volna visszaköltözni. (Beázás miatt két szoba lakhatatlanná vált.) Ezért azt a megoldást találták ki, hogy kiutaltak számára egy kisebb lakást, ő pedig az állam javára lemondott a villa tulajdonjogáról.

A fő akadály ettől a kezdve a Politikai Bizottság 1957. novemberi határozata volt. Valószínűleg Páger Antal elutasító véleményével és Balázs Béláné ezekben a hetekben bekövetkezett elhunytával függött össze, hogy 1958. február 19-én Olt Károly, a Minisztertanács titkárságának vezetője, a pártvezetés második emberének, Marosán Györgynek a részére készített egy feljegyzést, amelyben kitért a PB határozatának a szerződéssel ellentétes pontjaira. Egyúttal utalt arra a mozzanatra, hogy Páger Antal "argentin útlevéllel rendelkezik, és egyelőre várja a kormány intézkedését." Vagyis a művész visszatérése Argentínába az ekkor még meglehetősen elszigetelt Kádár vezette hatalomnak meglehetősen kényelmetlen lett volna.

Csak 1959. október végén készült egy újabb feljegyzés Marosán György részére, amelyben a feljegyzést készítő arra hivatkozott, hogy a villa bérlőjének halálával (ezt már persze 1958 februárjában is tudták!) a házat vissza lehet adni Páger Antalnak. Érdekes, hogy a Politikai Bizottság most sem változtatta meg korábbi határozatát,5 hanem csak "Tudomásul veszi, hogy a Minisztertanács visszaadja" a villát. Páger ezt követően, még 1959-ben - ami jelzi, hogy a PB lényegében egy előkészített akcióra mondott igent - költözhetett a Gellért Szállóból az Orbán-hegyi villába.

Az ügy részletei és a dokumentumok az ArchivNet oldalán