A lopástól sem riadnak vissza a legnagyobb múzeumok
2008. június 24. 12:18
Az UNESCO-egyezmény és az ennek keretében hozott törvények nem vetettek véget a világszerte tapasztalt fosztogatásoknak, csak azt érték el, hogy nehezebbé vált a művészet világméretű mozgása.
<
1970-ben Párizsban elfogadták a kulturális javak illegális behozatalának, kivitelének és tulajdonátruházásának megtiltásához és megakadályozásához szükséges intézkedésekről szóló UNESCO-egyezményt, amely közös fellépést szorgalmazott a fosztogatásból származó régészeti leletek kereskedelme ellen. Az Egyesült Államok 1983-ban csatlakozott az egyezményhez. Ettől kezdve már senki sem védekezhetett azzal, hogy nem tudja, mi áll a műkincs-kereskedelem mögött.
Cuno az amerikai művészeti világ meghatározó alakja, így könyve valószínűleg az ottani múzeumok véleményét tükrözi. Véleményét példákkal is alátámasztja. Múzeumának 1933-ban sikerült megszereznie egy 16. századi nyugat-afrikai bronztáblát, amelyet sok száz más darabbal együtt angol katonák hoztak el Beninből néhány évtizeddel azelőtt. Nigéria most visszaköveteli őket.
Cuno viszont úgy véli, ha 1933-ban meg tudták szerezni a leletet, akkor ez ma is lehetséges kell, hogy legyen. Csupán a kormányok állnak e törekvések útjában, akik "jogtalanul követelnek jogot a világ régészeti örökségének birtoklására." Cuno úgy véli, hogy az Egyesült Államoknak fel kellene mondania az egyezményt, hiszen a nemzetközi megállapodásokat, mint például a genfi egyezményt is, figyelmen kívül lehet hagyni, ha az ország érdeke ezt kívánja. A Bush kormányzatnak pedig ebben - mint sok hasonló más dologban is - már van gyakorlata.
A Cuno által példaként felhozott országokra azonban nem nagyon illik ez a jellemzés. Sem Olaszországban, sem Törökországban, sem pedig Kínában nem a szegénység vagy a háború készteti az embereket a régészeti lelőhelyek kifosztására, hanem a piaci kereslet. És ezt a szerző is nagyon jól tudja, de az ő gondolkodásában a régészeti lelőhelyek elpusztítása nem túl nagy ár a múzeumok gyarapodása érdekében. A világ sok országában rengeteg ember küzd a régészeti leletek illegális kereskedelme ellen, és sokan szerény sikerekkel is dicsekedhetnek már. Az olasz és perui illetékesek véleménye szerint az Egyesült Államokkal kötött kétoldalú megállapodások sokat segítettek e küzdelemben.
Cuno a régi megosztási rendszer visszaállítását javasolja, amely szerint a feltárt leleteket fel kellene osztani a származási ország kulturális hatósága és a régészt megbízó intézmény között. A javaslat érdemes lenne a megfontolásara, de aztán ismét a múzeumok előjoga kerül előtérbe. Az üzenet világos: ha a kincseket nem tudják megszerezni legálisan, akkor nem riadnak vissza az illegális beszerzéstől sem. A mai napi az amerikai művészeti múzeumok számítanak (vagy számítottak) a kétes eredetű leletek legjobb piacainak. Szorosan együttműködnek a magángyűjtőkkel, akik adómentesség fejében nekik ajándékozzák a legértékesebb darabjaikat. Így működik a rendszer, és Cuno jól tudja ezt.
A későbbiekben Cuno azt írja, hogy a modern országoknak semmivel sincs több joguk a mostani határaikon belül talált leletek tulajdonlására, mint bárki másnak. "Bármilyen legyen is, az iraki nemzeti kultúrába biztosan nem tartoznak bele a sumér, aszír vagy babiloni múlt emlékei." A kulturális tulajdonról szóló törvények "azt a hamis felfogást erősítik, hogy a mai kultúrák szükségszerűen az ókori kultúrákból származnak". Pedig az azóta bekövetkezett vándorlások, háborúk és kulturális változások miatt már semmi közünk nincs hozzájuk, legfeljebb a múzeumok kiállításain keresztül.
Cuno érvelése igencsak leegyszerűsíti a tényeket. Az egyes forrásországok ugyanis nem csupán tulajdonosai, de őrzői is a területükön található régészeti emlékeknek. Az államnak érdekében áll a régészeti lelőhelyek nyújtotta tudás megőrzése és megvédése. Ennek útja pedig a törvényi szabályozás, ahogy ez a természeti kincsek esetében is történik. A kulturális tulajdont védő törvények nem nacionalista nyilatkozatok, hanem politikai eszközök, amelyek talán gyakran nem megfelelőek, de mégiscsak valamennyire gátat szabnak a régészeti leletek illegális kereskedelmének.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
