Múlt-kor.hu

Fényképekkel jubilál a berlini blokád

Fényképekkel jubilál a berlini blokád

2008. június 23. 13:24

A negyvenes évek második felének immár történelmi blokádja költözött vissza a német fővárosba, de immár csak a Német Történeti Múzeumba.

Ami Berlinnel történik, az egész Európával történik

`Nézze, én kész vagyok megpróbálni a légihidat. Nem tudom garantálni, hogy működni fog, és biztos vagyok benne, hogy még a legjobb esetben is fázni fognak az emberek és éhesek lesznek. És ha a berliniek nem tartanak ki, elbukik az egész` - mondta az amerikai Clay tábornok Ernst Reuter polgármesternek. A berliniek azonban kitartottak, és átvészelték a hatvan éve, 1948. június 24-én kezdődött szovjet blokádot.

A hidegháború hajnalán a korábbi világháborús szövetségesek szembenállása egyre nyilvánvalóbbá vált. A viták súlyosbodásával a Németország szovjet zónájában fekvő Berlin helyzete is ingataggá vált, hisz Molotov szovjet külügyminiszter szavai szerint: `Ami Berlinnel történik, az Németországgal történik. Ami pedig Németországgal történik, az egész Európával történik`.

Fotó: New York Times
A Kreml számára az utolsó csepp a pohárban a szovjet jóváhagyás nélkül 1948. februárjában bevezetett (és Berlinbe becsempészett) új német márka volt. A Vörös Hadsereg június 12-én lezárta a fővárosba vezető autópályát, leállt a hajó-, majd végül a vonatforgalom, június 24-re a város teljes blokád alatt állt. Az amerikai-brit szövetségesek végül úgy döntöttek: nem áldozzák fel Berlint, hanem kétmillió lakosának megmentésére sietnek. Mivel azonban nem akarták kockáztatni a harmadik világháborút, megoldásként csak a légihíd maradt.

A feladat szinte lehetetlennek tűnt: az Indokínában lekötött franciák veszett ügynek látták Berlint, a csapatkivonások miatt kevés volt az amerikai katona, még kevesebb repülőgéppel. A britek valamelyest jobban álltak, de a két hadsereg kapacitása együttesen is csak napi 700 tonna élelem és szén szállítására volt elég, míg a berliniek szűkös napi szükséglete 5000 tonnára rúgott.

Fotó: Getty
A szállítások újabb gépek bevonásával kezdődtek el, a repülők egy évekkel korábban a szovjetek által is aláírt szerződés alapján három, egyenként 20 mérföld széles légifolyosón érhették el a német fővárost. Az amerikai-brit zónából hárompercenként szálltak fel a gépek, a hatékonyság érdekében a pilóták a Tempelhof repülőtéren nem hagyhatták el a fedélzetet, a várakozó gépekhez mobil bárokat küldtek, a frissítőket a legcsinosabb berlini fräuleinok szolgálták fel.

A szovjetek, akik kezdetben megmosolyogták a légihidat, idővel zavarni kezdték a gépek rádióadásait, vagy éppen mellettük repülve a levegőbe lőttek. Bevetették a propagandafegyvert is, az ellátás garantálására hivatkozva próbálták rávenni a berlinieket, hogy költözzenek át a város keleti részére, végül a városházát elfoglalva próbálták megakadályozni Ernst Reuter újraválasztását. Időközben a franciák is bekapcsolódtak, s 90 nap alatt repülőteret építettek a Tegel-tó partján.

A légihíd a telet is átvészelte, noha akadt nap, amikor csak egy gép tudott leszállni. 1949 húsvétján az amerikaiak erődemonstrációt rendeztek: 24 óra alatt 1383 felszállással 13 ezer tonna szenet szállítottak a városba. A "húsvéti parádé" megtörte a szovjeteket, így 1949. május 12-én feloldották a blokádot, de a légihíd még szeptemberig fennmaradt. Légi úton 2,3 millió tonna szállítmány jutott el Berlinbe 278 228 felszállás során. A hadműveletnek áldozatai is voltak, 31 amerikai és 39 brit katona vesztette életét, 17 amerikai és 8 brit gép zuhant le.

Fényképekkel jubilál a berlini blokád

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2019. nyár: Őrült uralkodók

Ízelítő a Magazinból

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra