Éjfél előtt egy perccel
2008. június 16. 13:20
A következő öt hétben az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Archívuma a kubai válsággal kapcsolatos, eddig imeretlen forrásokat mutat be.
<
Az "Éjfél előtt egy perccel" címn megjelent könyv bepillantást nyújt az elnöki döntéshozatali mechanizmusba a legnagyobb feszültség idején. Megtudhatjuk példul, hogy az elnökhöz került információk egy része téves volt. Az amerikai hírszerzés jelentősen alábecsülte a szovjet katonai jelenlétet Kubában, és nem tudta felderíteni a szovjet atomtölteteket rejtő bunkereket, annak ellenére, hogy fényképes bizonyítékai voltak róla, amelyeket most először láthatók e könyv lapjain. Emellett pedig a szovjet és amerikai vezetők következetesen félreértelmezték egymás jelzéseit.
Az amerikai kutatók a kubai rakétaválságot hagyományosan a válságkezelés esettanulmányaként kezelték. Arthur Schlesinger történész korábban Kennedy elnök szovjetekkel szembeni "briliánsan irányított és páratlanul megtervezett" lépéseit méltatta. Az új kutatási eredmények szerint viszont a válság inkább a válságkezelés és az elnöki hatalom korlátainak iskolapéldája. Dobbs szerint a kubai válság egy "kimerült kormány" példája, amelyben elnyűtt politikusok próbálnak úrrá lenni a történelem kaotikus erőin, amelyeket ők engedtek ki a palackból.
A könyvből elsőként az a fejezet lett publikus, amelyből kiolvashatjuk: Kennedy elnök azért rendelte el Kuba invázióját, mert a szovjetek atomtöltetet hordozó ballisztikus rakétákkal akarták megsemmisíteni a guantanamói haditengerészeti támaszpontot. A Nemzetbiztonsági Archívum most publikált dokumentumaiból kiderül, hogy az amerikai hírszerzés a szovjet fegyvereket "azonosítatlan tüzérségi" alkatrészekként sorolta be, amikor azok valójában a Hirosimára ledobott atombomba méretű atomtölteteket hordozó rakéták voltak. Dobbs könyve hosszú interjúkat tartalmaz szovjet veteránokkal, és eddig titkosított hírszerzési iratokat közöl, amelyek lerántják a leplet a sikeres válságkezelés mítoszáról.
Akkoriban Hruscsov kijelentése üres fenyegetőzésnek tűnt. Kennedy nem tudta, hogy a szovjetek a Hiroshimát elpusztító nagyságú atomfegyverekkel felszerelt ballisztikus rakétákat telepítettek Kubába. A nyugat-kubai Mariel és a kelet-kubai Mayari Arriba kikötőjében harcászati nukleáris fegyverekkel ellátott ezredek állomásoztak.
Hruscsov és Knox beszélgetése idején egy rakétákat szállító konvoj haladt Mayari Abbariból Vilorio falu felé. Október 26. és 27. éjszakáján, a rakétaválság csúcspontján, a konvoj azt a parancsot kapta, hogy menjen Filipinas faluhoz, amely mindössze 25 kilométerre fekszik Guantanamótól. Az akció során két szovjet katona meghalt, amikor teherautójuk lezuhant egy szakadékba. A rakéták még november 12-én is Filipinasban voltak, amikor a szovjetek már rég megkezdték a stratégiai rakéták leszerelését. Filipinas és Vilorio területe az A4D Skyhawk típusú harci repülők célpontjává vált.
November 14-én a guantanamói haditengerészeti hírszerzés azt jelentette, hogy Viloriónál még nem szerelték le a kilövőállásokat. "Beszámolók szerint a területre erősítés érkezett, és a környéket orosz és kínai csapatok ellenőrzik." (Megjegyzés: 1962. októberében természetesen nem voltak kínai csapatok Kubában, de az amerikai hírszerzés kételkedett az orosz-kínai szakításban, és a szovjet csapatokat rutinszerűen "orosz/kínai csapatoknak" titulálta.) Ugyanez a hírszerzési jelentés említést tesz még három, ismeretlen típusú "tüzérségi szerkezet" megérkezéséről Santiago de Cubából Filipinasba.
Az amerikaiak október 22-én 2810 nőt és gyereket evakuáltak Guantanamóról, nem sokkal azelőtt, hogy John F. Kennedy bejelentette a szovjet rakéták kubai jelenlétét. A támaszpont megerősítésére ötezer amerikai tengerészgyalogost küldtek, akiket azonban a szovjetek percek alatt kisöpörtek volna.
Aki a részletekre is kíváncsi, az a Google Earth használatával felfedezheti a rakéták telepítési helyeinek pontos koordinátáit is.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
