A Budai Ifjúsági Park és a Mediciek
2008. április 22. 15:00
A 60-as, 70-es években felnövő generációk legendás szórakozóhelye volt a Budai Ifjúsági Park, amely a meglehetősen ingerszegény időkben az egyik olyan hely volt, ahol történt, történhetett valami. A műsor második feléből pedig megtudhatjuk, hogy ha 1490-ben elkészítették volna a világ 100 leggazdagabbjának a listáját, a Mediciek minden bizonnyal a lajstrom elején végeztek volna. Mindez a Múlt-kor 2. évadának 27. adásában.
Miközben nyugaton már javában tombolt a Beat őrület a Budapesti fiatalok szórakozási lehetősségei igencsak korlátozottak voltak. Az Ifjúsági park irányítói, nem tudtak és nem is akartak lemondani arról, hogy a fiatalokat neveljék, irányítsák műveljék, hogy még a szórakozás, a szabadidő eltöltése is irányított kontrolált formában maradjon. A park egykori igazgatója Rajnák László pedig éberen őrködött a felett, hogy a szabályokat mindenki betartsa.
Egy botrányos koncert, és a bejárat melletti fal omlása azonban két évtized után már előre vetítette a létesítmény további sorsát: 1984-ben a park végleg bezárt. A világörökség részét képező Várkert-bazár hasznosítására már többféle elképzelést is kidolgoztak, de ezek kivitelezése részben a rendezetlen jogi helyzet, részben pénzhiány miatt eddig meghiúsult. Addig pedig marad a jelenlegi kiábrándító, siralmas kép, az omladozó műemlékek, lerakott deszkák és téglák, homok és kőbuckák és a felvert gaz látványa.
A műsor második felében láthatjuk, hogy a Medici név a mecenatúra szinonimájává vált, a reneszánsz bölcsőjét, Firenzét kormányzó család ugyanis a kor legnagyobb művészeit pártfogolta. Az Európa egyik legbefolyásosabb dinasztiájává avanzsált Mediciek sorsa azonban korántsem volt mesebeli, hiszen pártfogoltjaik mellett irigyük is akadt bőven. Számos veszély leselkedett rájuk, így az áldozatos munka gyümölcse, amelyet május 18-áig megtekinthetünk a Szépművészeti Múzeumban.
A kiállításon is látható kincsekhez persze sok-sok pénzre volt szükségük a Medicieknek, akik tehetségüknek s természetesen a forgandó szerencsének is köszönhették, hogy a bankházaikról híres firenzei családok közül kiemelkedve Firenze és a reneszánsz uraivá váltak, a siker felé vezető út azonban nem volt zökkenőmentes.