Mit rejtett a Páger-akta?
2007. december 14. 15:00
A 20. század egyik legnagyobb magyar színészóriásával, Páger Antallal kapcsolatos pletykákról sokan hallottak, de kevesen tudják, mi is szolgált igazából a sok szóbeszéd alapjául. Miért kellett Págernek 1945 után Argentínába emigrálnia, és hogyan térhetett haza 1956-ban? A Történeti Hivatal idevonatkozó dokumentumait idén hozzáférhetőnek minősítették, így a Páger-ügy sokkal érthetőbbé vált - derül ki a Múlt-kor második évfolyamának tizenharmadik adásából.
"Röviden én úgy tudom summázni ezeket a körülöttem kavargó dolgokat: Én bűnt soha nem követtem el életemben. A 40-es évek alatt sem. Én embertársaimnak soha nem akartam ártani. Bűnt nem követtem el, tévedni annyit tévedhettem, amennyit minden ember tévedhetett. Emberek vagyunk. Nagy tévedések nem voltak."
Meglepő mondatok ezek Páger Antaltól, 1986-ból. Az interjú nem sokkal a halála előtt készült, és úgy tűnik, mintha a 87 esztendős színész magyarázkodna valamiért. Talán már kevesen emlékeznek arra, hogy a második világháború után Páger Argentínába emigrált. Önként vállalt száműzetésének okai a 40-es évek elején keresendők. Akkor, amikor az I. illetve a II. zsidótörvény után 1939-ben létrehozták a Színház és Filmművészeti Kamarát.
Páger Antal 1939-től 44-ig közel 40 filmet forgatott. Életének egyik legtermékenyebb szakasza volt ez az öt év. Az elkészült mozik között több propagandafilmet is találunk. Sándor Tibor szerint az 1942-ben bemutatott Őrségváltás kifejezetten antiszemita propagandafilm volt. Egy zsidó tulajdonú gyárban játszódik, ahol Páger keresztény mérnökként rájön arra, hogy munkáltatói megpróbálják kijátszani a zsidótörvényeket. Az erre fogékony közönség nagyon szerette az ilyen típusú filmeket. Amikor bemutatták az Őrségváltást, rendőröket kellett kivezényelni az Uránia mozihoz, hogy fenntartsák a rendet, akkora volt a roham.
Páger Antal a 40-es évek elejétől - más színészekkel együtt - közéleti szereplést is vállalt. Az utókor két fontos eseményt tart számon későbbi emigrálásának valódi okául: az egyik 1944 elején történt, amikor is az Új Magyar Színházban, egy darab után Szálasi gratulált, majd átadott neki egy ezüstlevelekből ötvözött babérkoszorút. A másik pedig egy filmhíradós tudósítás volt.
Ungváry Krisztián szerint "Páger a keresztény nemzeti kurzus melletti propagandista volt. A keresztény nemzeti fajvédő kurzus mellet és nem a nyilas kurzus mellett. A nyilas kurzus csak egy része ennek. Tehát Ő többet vállalt be: bevállalta a Sztójai kormányt és az Imrédy kormányt is." Páger - ezek mellett - néhányszor szerepelt a Magyar Futár és az Egyedül Vagyunk című radikális lapok antibolsevista matinéin is. 1944. március 19-én éppen egy ilyen összejövetelt szerveztek az Új Magyar Színházban, ahol Imrédy Béla és Kiss Ferenc, a Színészkamara elnöke mellett ő is beszédet mondott.
Páger 1944 augusztusában Vas megyébe, Pornóapátiba utazott dadájuk sógorához. Menekült a közeledő front elől, másrészt olyan önkéntes szerepvállalásai voltak 1940-től, amelyben kompromittálta magát. Úgy érezte, hogy menekülnie kell. Olyan filmekben és olyan filmekben lépett fel, amelyek Őt kompromittálták. 1944 augusztusában elhagyta a fővárost és az év késő őszén Ausztriában, majd 3 évvel később Argentínában telepedik le.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
