Iránba vitték a Kurdisztánból elrabolt magyar földmérőket
2007. november 15. 14:00
Ellentmondásos információk a túszejtésről
Magyarország és Irak 1958. augusztus 30-án létesített diplomáciai kapcsolatokat. A sokrétű kétoldalú együttműködés a 70-es, 80-as években érte el a csúcspontját. Ezekben az években a két ország között szinte minden területen rendszeres és magas szintű kapcsolatok alakultak ki. Ekkor Irak Magyarország egyik legfontosabb külgazdasági és kulturális (kiállítások, tanulmányi csereprogramok) partnere volt az arab térségben.
Többek között műszaki - tudományos együttműködési egyezményt is kötött a két ország egymással. Ennek keretében a Tungsram lámpagyárat, a Ganz Transelektro transzformátorállomásokat létesített Irakban, illetve a Transelektro szakemberei részt vettek az irakiak faluvillamosítási programjában is. 1982 folyamán a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat (BGTV) geodétái - a Transelektro alvállalkozójaként - földmérési feladatokat végeztek.
|
Ma is élő tradíció  |
Alig két héttel az első figyelmeztetés után a valószínűleg fegyveres kíséret nélkül terepen dolgozó magyar szakembereket egyiptomi társaikkal együtt elrabolták. Az utóbbiakat azonban gyorsan szabadon is bocsátották, ezáltal szerezhettek tudomást kollégáik eltűnt társaikról, akik egyaránt értesítették a magyar és iraki hatóságokat. Az eltűnt magyar kutatók polgári célú feladatot hajtottak végre. Ezt azért érdemes megjegyezni, mert néhány jelentés arra enged következtetni, hogy a magyar vállalatok egy része katonai jellegű tevékenységet is folytatott a térség országaiban.
A magyar külképviselet azonnal felvette a hivatalos kapcsolatot az iraki külügyminisztériummal. De nem csak velük, hanem több olyan ország képviseleteivel is, akik hasonlóan érintettek voltak ilyen jellegű ügyekben. A dokumentumokból kitűnik, hogy ebben az időszakban különböző kurd szervezetek a magyarokon kívül bangladesi, fülöp-szigeteki, pakisztáni, kanadai, amerikai, francia, nyugat-német, lengyel és jugoszláv állampolgárokat tartottak fogva.
Sokáig kétséges volt, hogy valójában milyen célból történt az emberrablás, mi a követelésük a túszejtőknek? Erre vonatkozóan nem rendelkezünk egyértelmű válasszal. A célok között általában az Irakban dolgozó külföldi államok, vállalatok, munkavállalók megfélemlítése, bizonytalanná tevése, távozásra bírása, míg a követelések között rendszerint váltságdíj, kurd diákok számára külföldi ösztöndíj, politikai támogatás szerepelt.Többnyire nem bántották a foglyaikat, de nem ártott az óvatosság, mert néhány forrás tűzharcban elesett európaiakról számolt be. Az eltűnt magyarok esetében viszont tévedésre hivatkozott az elrabló Kurd Szocialista Párt szíriai képviselője.
Már a kezdet kezdetén sejteni lehetett az ügy iráni hátterét. Ez az idő múlásával még inkább bizonyossá vált. A folyamatosan beérkezett információk alapján a magyarok Irakból Iránba kerültek, ami utóbb megerősítést nyert a két földmérő - ismeretlen úton kijuttatott - kétségbeesett hangnemű beszámolója által is. Az irániak előbb tudomást sem vettek az elrabolt geodétákról, később egy "barátságtalan eszmecserére" hivatkozva felfüggesztették "a fasiszta iraki rendszer ellen jogos harcot folytató kurd fegyveres csoporttal" zajló tárgyalásaikat, végül mégis iráni közvetítéssel történt a túszok kiszabadítása.
Nem ellenőrzött információ szerint a két magyar geodétáért elrablóik 50 ezer iraki dinárt követeltek, de végül - állítólag - kiegyeztek 5 ezer dinárban. Jellemző a kaotikus állapotokra, hogy a kedvező végkifejlet azért húzódott a kelleténél egy héttel tovább, mert összekeverték a foglyokat, és tévedésből a magyar helyett nyugat-német szakértőket adtak át a teheráni magyar nagykövetség munkatársainak.
Olvassa el a teljes, részletes jegyzetekkel és dokumentumokkal kiegészített történetet a Betekintő oldalán!
Támogasd a 
szerkesztőségét!
