Szun Jat-szen

2007. október 4. 16:06

(1866 - 1925)

Szun Jat-szen kínai forradalmár és államférfi 1866. november 12-én született Kantonban. 1879-ben a sikeres kereskedő bátyjához utazott Hawaiira, ahol a munka mellett egy missziós iskolában tanult, itt tért át a keresztény hitre.

1887-1892 között egy hongkongi orvosi főiskolán folytatta tanulmányait. Ebben az időben kezdett el aktívan politizálni, fő célja a mandzsu dinasztia hatalmának megdöntése lett Kínában. 1894-ben alapította meg a „Kína Újjászületésének Társasága” nevű szervezetet, amellyel 1895-ben Kantonban felkelést robbantott ki. A felkelés bukása után külföldi emigrációba kényszerült, s a következő 16 évben nem léphetett a birodalom területére. Szun Jat-szen amerikai, japán és európai száműzetése idején jelentős kapcsolatokra tett szert brit és japán politikai körökben, és szorosabbra fonta kapcsolatát a dél-kínai titkos társaságokkal is, amelyeken keresztül 1900 és 1911 között 10 sikertelen felkelést szervezett a mandzsu dinasztia ellen.

E forradalmi tevékenysége Kínában is széles körben ismertté tette a nevét. 1905-ben Tokióban alapította meg „Tung-meng-huj” (Szövetséges Liga) nevű szervezetét, és ekkor fogalmazta meg először híressé vált három népi elvét: nacionalizmus, demokrácia, népjólét. Az 1911-es kínai forradalom győzelmekor az USA-ból tért haza, s az újonnan megalakított nemzetgyűlés Szunt választotta meg 1912. januártól a köztársaság ideiglenes elnökévé. Néhány hónap után lemondott a hadsereg vezetője, Jüan Si-kaj tábornok javára. Szun Jat-szen még 1912-ben megalapította a Kuomintang pártot Jüan ellenében. Zűrzavaros évek következtek: Szun Japánba emigrált, Jüan 1916-ban meghalt, majd 1917-1918-ban Szun Kantonban rövid életű kormányt alakított. Végül 1921-ben Szun Jat-szent ismét köztársasági elnökké választották, de hatalma csak az ország egy részére terjedt ki. Szun együttműködést alakított ki a kínai kommunistákkal és a Szovjetunióval.

Szun Jat-szen 1925. március 12-én Pekingben halt meg, személye az utókor szemében Kína újkori történelmének meghatározó alakjává vált. Mao Ce-tung Kína történelmének két végpontját így jelölte meg: „Konfuciusztól Szun Jat-szenig”.