Lev Davidovics Bronstein (Trockij)

2007. október 4. 23:44

(1879 - 1940)

Lev Davidovics Bronstein (Trockij) 1879. október 26-án született az Ukrajnában, középbirtokos zsidó családból. Eredetileg matematikusnak készült, majd jogot tanult Odesszában.

Diákként 1896-ban ismerkedett meg a marxista eszmékkel. Részt vett a Délorosz Munkásszövetség megszervezésében. Többször letartóztatták, 1900-ban Szibériába száműzték, de 1902-ben megszökött és Londonba emigrált, ahol csatlakozott a szociáldemokrata körökhöz. Itt ismerkedett meg Leninnel, s bekapcsolódott az Iszkra szerkesztésébe. Az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt 1903. évi kettészakadásakor a mensevikek oldalára állt, de 1904-ben kilépett tőlük, ugyanakkor nem csatlakozott a bolsevikokhoz sem. Az 1905. évi Oroszországi forradalom hírére hazatért, a Szentpétervári szovjet elnökeként tevékenykedett. Elfogták, 1905 decemberében életfogytiglani kényszermunkára ítélték, de a Szibériába vezető úton ismét sikerült megszöknie, s előbb Bécsben, majd Párizsban keresett menedéket. Egészen 1917-ig a szociáldemokrata csoportok ideológiai vitájában vett részt. 1916-ban a franciák kiutasították, előbb Spanyolországba, majd az USA-ba távozott.

1917 májusában tért vissza Oroszországba, csatlakozott Leninhez és a bolsevikokhoz. 1917 őszén ő volt a petrográdi (Szentpétervári) Szovjet elnöke, ő vezette 1917 októberében a hatalomátvételt előkészítő és végrehajtó Forradalmi Katonai Bizottságot. Az október 25-i (november 7-i) bolsevik hatalomátvétel után a Népbiztosok Tanácsának (a kormánynak) a külügyi népbiztosa, ő írta alá 1918. március 3-án Lenin utasítására (mivel a békekötéssel nem értett egyet) a breszt-litovszki békét. 1918-1925 között hadügyi népbiztosként és a Forradalmi Katonai Tanács elnökeként Lenin mögött a második vezető, megszervezte a Vörös Hadsereget és az 1918-1922 közötti polgárháborút győztesen vívta meg.

Lenin 1924. január 21-i halála után az egyik lehetséges utód volt, de Sztálin kiszorította fokozatosan a hatalomból. Trockij magára maradt a „permanens forradalom elméleté”-vel, 1925-ben felmentették a népbiztosi tisztségéből, 1926-ban kizárták a Politikai Irodából és a Központi Bizottságból, 1927-ben pedig a pártból. Alma-Atába, majd 1929-ben külföldre száműzték. 1929-1933 között Törökországban, 1933-1935 között Franciaországban, 1935-1936-ban Norvégiában, 1937-től Mexikóban élt. Tulajdonképpen Sztálin és titkosszolgálati ügynökei elől vándorolt országról országra.

Sztálint és módszereit az élete végéig élesen bírálta, 1938-ban létrehozta a IV. Internacionálét, amely szemben állt a sztálinizmussal. 1940. augusztus 20-án egy sztálinista ügynök, Ramón Mercader a közelébe férkőzött, és egy jégcsákánnyal megölte.