Jan Christian Smuts

2007. október 4. 16:03

(1870 - 1950)

Jan Christian Smuts brit marsall, dél-afrikai politikus és miniszterelnök, 1870. május 24-én született. Egy farmon nőtt fel, csak 12 évesen kezdett iskolába járni. Stellenbosch-ban tanult, majd Carnbridge-ben jogot hallgatott, aztán Fokvárosban kezdett el ügyvédként dolgozni, 1898-ban államügyész lett.

Az 1899-1902. évi angol-búr háborúban a búrok oldalán harcolt, a háború után az Angliával való megegyezésre törekedett. 1907-ben részt vett abban a tárgyalássorozatban, amelynek eredményeképpen létrejött a Dél-afrikai Unió. Smuts tábornok az I. világháborúban az antant csapatok parancsnokaként az afrikai német gyarmatok elleni harcot irányította. 1917 márciusában Londonba érkezett, ahol Dél-Afrikát képviselte a Brit Birodalmi Háborús Konferencián. Fantasztikus energiája és intelligenciája lenyűgözte Lloyd Georgeot, aki kinevezte őt a háborús brit kormányba, és különmegbízottként küldte Franciaországba, Svájcba (hogy felderítse egy különbéke lehetőségét az Osztrák-Magyar Monarchiával), Egyiptomba és Palesztinába. Smuts részt vett 1919-ben az antant tárgyalódelegációban a párizsi békekonferencián. 1919 áprilisában - a Tanácsköztársaság alatt - antantmegbízottként Magyarországra küldték tájékozódni, ekkor a Vyx-jegyzéknél némileg kedvezőbb ajánlatot tett, amelyet a magyar tanácskormány elutasított. Wilson amerikai elnök mellett részt vett a Népszövetség létrehozásában.

1919-1924 között a Dél-afrikai Unió miniszterelnöke volt, tevékenyen részt vett a brit politika alakításában, például 1921-ben ő ajánlott először domíniumi státust Írországnak, és személyesen sürgette Eamon de Valerát, hogy fogadja el a „szabadságnak eme más formáját”. 1933-től 1939-ig igazságügy-miniszter, támogatta Nagy-Britanniának a náci Németország irányában folytatott „békéltető politiká”-ját. 1939-1948 között ismét Dél-Afrika miniszterelnöke, had- és külügyminiszter is egyben. A II. világháború alatt támogatta Churchill politikáját, 1940-től 1945-ig a dél-afrikai és a rhodesiai hadsereg főparancsnoka, 1941-ben brit marsallá nevezték ki. 1948-ban elveszítette tisztségét a Nemzeti Pártban, s le kellett mondania a miniszterelnökségről. A Cambridge-i Egyetem dékánjának választották meg.

Számos könyvet írt élete során. Az 1919-es Népszövetség létrehozásában játszott szerepén túl, 1945-ben ő szövegezte az ENSZ Alapító Okiratának preambulumát. 1948 után erőteljesen fellépett a dél-afrikai Malan-kormány faji elkülönítést hirdető politikája ellen.

Smuts 1950. szeptember 11-én halt meg Dél-Afrikában.