Konrad Adenauer

2007. augusztus 10. 13:46

(1876 - 1967)

Konrad Adenauer német államférfi, az 1949-ben megalakult Német Szövetségi Köztársaság első kancellárja (1949—63). 1876. január 5-én született a Bonnhoz közeli Rhöndorfban, eredeti neve Conrad Hermann Joseph Adenauer volt. A család katolikus hagyományait követve vallásos gimnáziumba járt Kölnben, az állam- és jogtudományi egyetemet Freiburgban, Münchenben és Bonnban végezte. Politizálni csak 1906-ban kezdett, a Centrumpárt tagjaként. 1909-ben már Köln polgármesterének első helyettese volt, 1917-ben pedig őt választották a nagyváros első emberévé.

Tizenhat éven át állt Köln élén, a weimari köztársaság idején a legnépszerűbb politikusok között tartották számon. Többször is emlegették kancellár-jelöltként, de úgy döntött, hogy a biztos kölni széket nem érdemes kockáztatni a bizonytalan pozícióért. A nemzetiszocialisták hatalomra kerülésével 1933-ban ő is vereséget szenvedett. Miután nem volt hajlandó kezet fogni a városba látogató egyik náci vezetővel, menekülnie kellett, s egy kolostorban talált oltalomra. A náci rezsim ellenségként tekintett rá, gyakran kényszerült költözni, két alkalommal (a "hosszú kések éjszakája" során, valamint a Hitler elleni merényletet követően) le is tartóztatták. 1945-ben rövid időre ismét Köln polgármestere lett.

Adenauer fokozatosan országos politikussá, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) vezéralakjává nőtte ki magát. 1948-ban a nyugatnémet Parlamenti Tanács alkotmány-előkészítő gyűlésének elnöke lett, egy évvel később a Bundestagban a CDU és a keresztényszocialista CSU közös frakciójának vezetőjévé választották. A konzervatív oldalon sikerült létrehoznia a polgári koalíciót.

Amikor Adenauert 1949. szeptember 15-én a Német Szövetségi Köztársaság első kancellárjává választották, már 73 éves volt. Korát meghazudtoló lendülettel vetette bele magát az ország újjáépítésébe, s háromszor, 1953-ban, 1957-ben és 1961-ben választották újra (jobban mondva: nyert pártja), ami párját ritkító a német történelemben. 1952-ben merényletet kíséreltek meg ellene, minden valószínűség szerint az izraeli Irgun ügynökei, de a háború utáni érzékeny politikai légkörben Adenauer inkább az ügy eltusolása mellett döntött.

A külügyminiszteri tisztséget is ő látta el, s minden lehetséges fórumon azon dolgozott, hogy bevonja Németországot az ötvenes évek elején meginduló integrációs folyamatokba. 1954-re sikerült rendeznie a kapcsolatot a nyugati államokkal és eloszlatnia a Németország megerősödésétől tartó aggodalmakat. Szorgalmazta Németország belépését a Montánunióba, s fontos szerepet szánt országának az abból kinövő Európai Gazdasági Közösségben is. 1963-ban barátsági szerződést írt alá De Gaulle francia elnökkel, s Izraellel is sikerült megállapodást kötnie a kárpótlásról, valamint a diplomáciai kapcsolatok rendezéséről.

Miniszterével, Ludwig Erharddal együtt (akivel egyébként nem szívlelték egymást) a német gazdasági csoda megteremtőjének számít. Gazdasági intézkedéseik révén sikerült megteremteni a szociális piacgazdaság egyik mintapéldáját, a klasszikus jóléti államot.

Adenauer a kettészakított Németország ügyében mindvégig az egyesítés mellett foglalt állást. Markánsan antikommunista politikát folytatott, miközben 1955-ös moszkvai látogatása alkalmával sikerült elérnie az utolsó német hadifoglyok elengedését. Az 1961-es választásokon a CDU/CSU elveszítette abszolút többségét, és Adenauer is fokozatosan veszített népszerűségéből. Két évvel később lemondott, utóda Ludwig Erhard lett. Annyit azonban sikerült elérnie, hogy irodát kapott a Bundestagban, ahonnan szemmel tarthatta utódát. 1977-ben, 91 éves korában halt meg.