Közös történelmet írtak az erdélyi és magyarországi fiatalok
2007. április 17. 13:15 Fejér Tamás
2007. március 31-én második alkalommal került sor a Történeti Kollégium (ELTE-BTK), valamint a Babeş-Bolyai Tudományegyetem fiatal történészeinek találkozójára.
Családi életet reformáltak a hittérítők
Az elhangzott 11 előadás - melyek közül kilencet erdélyi doktoranduszok és diákok, kettőt pedig a kollégium tagjai mutattak be - mindkét félnek tanulságos lehetett mind a témaválasztást, mind az alkalmazott kutatási módszereket illetően. Az előadók közül többen tagjai olyan kutatócsoportoknak, amelyek az utóbbi években főként közép-és koraújkori erdélyi források feltárásán és közzétételén munkálkodnak.
Márton Tünde (Reformáció, család, nyilvánosság) abból a megállapításból indult ki, hogy a reformátorok egyik alapvető célkitűzése a családi élet megreformálása volt, majd ezután a reformáció szemszögéből mutatta be az állam és egyház együttes hatására `közintézménnyé` vált család helyét a 16-17. századi társadalomban. Az előadó végül röviden ismertette a Geleji Katona István erdélyi református püspök által összeállított kánongyűjteménynek (1649) a házasság intézményére és a lelkészi családra vonatkozó rendelkezéseit is.
|
Kolozsvár |
Hegyi Géza (Egyházi birtokok a középkori Erdélyben című) előadásában széleskörű adatbázis alapján összeállított statisztikákra támaszkodva a középkori Erdélyi vajdaság területén az egyházi kézben levő birtokoknak a világi földbirtokhoz viszonyított alakulását, valamint az egyházi birtok egészén belül az egyes egyházi intézményekre jutó birtokrészesedések arányát vizsgálta. A szerző végigkövette a leginkább jelentős birtoktestekkel rendelkező erdélyi püspökség, illetve káptalan esetében a birtokszerzés "szerkezetét".
Flóra Ágnes (Kolozsvár önkormányzata a 16. században) a középkori előzményeket is tárgyalva mutatta be Kolozsvár szász és magyar nemzetiségű közösségeinek arányos részvételén alapuló legjelentősebb közigazgatási intézményeinek: a százférfiak tanácsának (másként felső tanács, amely a 16. századra a város legfőbb döntéshozó szervévé alakult), az alsó tanácsnak (a tulajdonképpeni városi tanács) kialakulását és jogkörét, továbbá a főbírói, királybírói (a főbíró bírótársa), sáfárpolgári és jegyzői tisztségek hatáskörét.
Mihály Melinda (Kolozsvár XVI-XVII. századi topográfiája. A város Fő terének északi sora az adókönyvek tükrében) Kolozsvár 16-17. századi helyrajzának egyik fontos, viszont kevésbé kiaknázott forráscsoportja, az ún. adókönyvek alapján - miután ismertette azok tartalmát és forrásértékét, illetve vázolta a város öt, fertálynak nevezett negyedét - a Fő térnek az Óvári fertályhoz tartozó északi során fekvő két reneszánsz polgárház (a Rósás-, illetve a Püspöky-ház) történetéhez, valamint tulajdonosainak azonosításához szolgált újabb adatokkal.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
