Nagyváradra vezet a Corvina-kutatás egyik szála
2007. február 8. 14:00
1862-ben három tudós férfiú indult Konstantinápolyba, hogy felkutassa a törökök által elhurcolt Corvinák maradékát. Emődi András a Magyar Könyvszemle 2006/3 számában a magyar kultúrtörténeti misszió ismeretlen forrásairól számol be.
<
A könyvtár szétszórt állománya után hamar megindult a keresés. Bethlen Gábor, Pázmány Péter és I. Rákóczi György azonban hiába fordult ez ügyben az oszmánok felé, próbálkozásaik kudarccal végződtek. Ugyanakkor számos nyugat-európai diplomatának sikerült Konstantinápolyból beszereznie a Corvinákat. Buda visszavétele a palota teljes pusztulásához vezetett, így az a remény is szertefoszlott, hogy hódoltság központjából még előkerülhetnek ép példányok. A 19. századig több tudós próbált meg olyan listákat összeállítani, amelyek a nyugat-európai könyvtárak Corvináit tartalmazták. A reformkorban is szorgalmazták a kódexek összegyűjtését, de az oszmán anyagban végzendő kutatómunka ekkor már feledésbe merült.
A szervezésben a 48-as emigránsok is komoly szerepet játszottak, de sokat segített Vámbéry Ármin is, aki főként a kiterjedt kapcsolatrendszerét kamatoztatta, hogy eligazodjanak az oszmán bürokrácia útvesztőiben. A küldöttséget a török reformkorszak egyik legjelentősebb alakja, a nagy műveltségű Faud pasa nagyvezír fogadta. Az oszmán tisztviselő megnyerése Sípos Györgyhöz, az udvari főkertész személyéhez köthető.
Emődi két fontos forrást ismertet tanulmányában. Az egyik Andreas David Mordtmann könyvjegyzéke. Az orientalista Mordtmann, a Hansa városok konstantinápolyi követe volt, háromszor látta a szultáni kincstár néhány kódexét, a lajstromban öt Corvina szerepelt. A második kútfő Ipolyi Arnold kézírásos jegyzete, amelyet az 1862-es szemrevétel során készített. Felvázolta a helyszínt, a 33 kódexet és 3 nyomtatványt római számokkal látta el. Ezekből 11 kötetről vélekedett úgy, hogy egykor Mátyás király könyvtárát ékesítették. A viszonylag lényegre törő leírás segítséget nyújt a Magyarországra került Corvinák azonosításában.
A három tudósnak 1862. május 21-én és 26-án sikerült a Topkapi szeráj középső udvarában található kupolacsarnokból a szultáni kincstárba, majd a régi szultáni palota belső udvarában lévő egyik könyvtárszobába lépni. A második látogatás során félszáz kézirat tanulmányozására kaptak engedélyt. A rendelkezésre álló rövid idő alatt Ipolyi jegyzeteket készített, mivel a további kutatást nem engedélyezték. Hazatérésük után, június 16-án számoltak be az Akadémiának a látottakról, a Tudós Társaság lelkesedett ugyan, de konkrét lépések nem születettek. Ellenben felkeltették az európai kutatók érdeklődését, akik szinte egymásnak adták a szeráj kilincsét. A kódexek ügye látszólag elaludt ugyan, de szerencsére a törökök pár évvel később számos kódexet ajándékoztak Ferenc Józsefnek, illetve az Egyetemi Könyvtárnak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
