Magyar utazók a fenyegetések földjén
2007. január 18. 14:00
Az Amerikáról alkotott kép folyamatosan változott a magyar köztudatban. Amíg a reformkori Magyarország mintaként tekintett az Egyesült Államokra, addig az 1890-es évekre az már a fenyegetések földje lett - derül ki Vári András tanulmányából, amely a Korall 2006/4-es számában jelent meg.
A 19. században kettévált az útleírások műfaja, és megjelentek az államtudományi példázatok és a személyes élménybeszámolók. Ezek legtöbbje azonban főként még egy ideális világot festett le, és az irodalmi piac kialakulásával megjelenő lektűrirodalom sem tért el a már jól bevált megoldásoktól. Az egységes beszámolók elkészítése azonban a legtöbbször nehézségekbe ütközött, és így gyakran váltakoztak a személyes beszámolók és az ideológiai példabeszédek. Ezt a hagyományt követte az 1830-as években Bölöni Farkas, ám a 30 évvel későbbi utazók leírásai már egy egész más világot tártak fel.
Az ígéretek földjéről 1849-1890 között magyar nyelven négy komolyabb szerző, Nendtvich Károly, gróf Széchenyi Béla, Forster Károly és Kecskeméthy Aurél számolt be - részletekbe menő, pontos adatsorokkal. Az utazók bemutatják az északi liberális demokráciát, Széchenyi Béla szerint annak "álságos valóságával együtt". Ilyen visszásság szerinte a szövetségi vámpolitika, amely főleg a délieket terhelte, és az erkölcstelen rabszolgaság, amelyet azonban el kell fogadni, mert "létező realitás". Széchenyi nem kíméli az északiakat sem, hiszen bemutatja, hogy a feketéket ott is szegregálják. Számára nem jelent problémát az indiánok kiirtása, amely "csupán természeti folyamatnak tekinthető".
Az utazók szerint az amerikai sikerek oka a műveltségben keresendő, amely azonban nem társul civilizáltsággal. Emellett a vallás az utazók szerint szektákká bomlott, és azok üzleti vállalkozásokká váltak. Kecskeméthy hosszan ír a mormonokról, akik szerinte egy katonai szervezet és egy kapitalista vállalkozás keverékében hisznek, amely viszont nem fér el egy jogállamban.
Bár a jenkik nagyon gazdagok, mégis félelmetesen modortalanok és műveletlenek - vélik az utazók. A magyar kalandoroknak így nem tetszett az ott élők önhittsége, fennhéjázása és az sem, hogy lenézték Európát.
A négy utazó világlátása műfajt teremtett, és az 1890-es években a szakemberek már a kormány, majd az OMGE támogatásával mentek Amerikába tanulni. Amerika akkortól a moralizálás és a vadnyugati romantika földje lett - köszönhetően az irodalmi piac és a megélénkülő tömegsajtó kihívásainak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
