Egy elfelejtett sortűz nyomában

2006. október 27. 11:15

A türelmetlen nemzetiségi politika eredménye

A közvetlen felelősség megoszlik a csendőrök között, akik úgy vállalták el a feladatot, hogy tudniuk kellett, nem képesek fegyverhasználat nélkül visszaszorítani heten, négy-ötszáz embert, és a tömegbe hajtató egyháziak között, hiszen ha valóban nem templomot szentelni indultak, hanem csak egy levelet (Hlinka lemondó nyilatkozatát) felolvasni, akkor azt miért félreérthető módon, vasárnap délelőtt tették, és miért akartak a tömegbe hajtatni, ha látták, hogy az amúgy is ingerült. És felelős Hlinka is, hiszen tudnia kellett, hogy ha úgy mond le a szentelésről, hogy azt a falubeliekkel nem közli, akkor abból konfliktus lesz, nem beszélve arról, hogy pár évvel korábban már volt egy hasonló eset, amikor a Hlinkáért (akkor épp egy választási küzdelemben) kiálló nép körében elszabadultak az indulatok, és a csendőrök akkor is leadtak egy halálos áldozatokat is követelő sortüzet.

Mindazonáltal látni kell, hogy az adott konfliktushelyzetben nem beszélhetünk nemzetiségi összeütközésről, a csendőrök vélhetően bármely nemzetiségű tömeggel szemben így cselekedtek volna. Ám a sortűzhöz vezető útról ugyanez nem mondható el: a magyar kormányok türelmetlen nemzetiségi politikája állandó konfliktushelyzetet eredményezett, amelynek egy rendkívül szélsőséges megnyilvánulása volt ez a sortűz.

Mindazonáltal nem igaz DuSan Kovác, az ismert szlovák történész megállapítása, mely szerint a sortűz a magyar hatóságok brutalitásának a csúcsa volt: nem a koalíciós kormány kemény fellépésének volt az eredménye, hanem egyszerűen kevés csendőr volt a helyszínen, igy a tömegoszlatásnak ez a véres módja állt egyedül a rendelkezésükre. A rendfenntartók egyébként a szabályzatnak megfelelően nem a levegőbe, hanem a tömegbe lőttek. Amit még fontos megemlíteni: a hét fegyvert használó csendőr közül ötöt, köztük az őrmestert is - szlovák nemzetiségűnek ír le a belső vizsgálat.

A sortüzet ennek ellenére még ma is sokan használják nemzeti ellentéteink szitására. A szlovák kormányban is helyet foglaló Szlovák Nemzeti Párt egy évvel ezelőtt a következő közleményt hozta nyilvánosságra: "A Szlovák Nemzeti Párt számára a a csernovai vérfürdő a szlovákokkal szembeni szisztematikus magyar rémuralmat jelentette, jelenti, és fogja jelenteni. A Szlovák Nemzeti Párt Magyarországtól és a szlovákiai magyaroktól bocsánatkérést vár az etnikai zsarnokságuk miatt, és a soviniszta rezsimük áldozatai után maradottak kártérítését... valamint a vagyonuk visszaadását." A szóvivő Rafael Rafaj aláírásával ellátott dokumentum annak ellenére ápolja tovább csernova hamis mítoszát, hogy egy évtizede már komoly, a legendákkal, tévhitekkel leszámoló monográfia szól az esetről egy szlovák történész, Roman Holec tollából.

Demmel József - Terra Recognita Alapítvány

1. Kitüntették a fegyvert használó csendőröket
2. A türelmetlen nemzetiségi politika eredménye