Múlt-kor.hu

Múlt-kor bolt: Itt vásárolhatsz termékeinkből 》

1956 és 1989: a hatalom viszonya a mártírokhoz

2006. október 13. 16:44

"Sajnos a magyar történelem a temetések és az újratemetések története" - mondta Mécs Imre és ez bizony valóban így van. Ám fölösleges túl messzire visszatérni a múltba, hiszen csak az utóbbi ötven évben kettőre is sor került. Előbb 1956-ban Rajk Lászlót, majd 33 évvel később Nagy Imrét kellett - illő végtisztesség mellett - újból eltemetni - láthatjuk a Múlt-kor első évfolyamának nyitóadásában.

<

Kettejük sorsában sok a hasonlóság: jeltelen sírból kellett kiásni őket, mindketten a kommunista eszme elkötelezettjeként haltak meg, továbbá Rajk és Nagy végleges elhantolása egyben alkalmat kínált a rendszer ellen lázadók néma demonstrációjának megtartására is. De vegyük csak sorjában a történteket.

A mindenkori hatalom szempontjából nézve ezek a ceremóniák meglehetősen kínosak voltak: a legfelsőbb vezetők nem is jelentek meg egyiken sem. 56-ban Gerő és Kádár `véletlenül` pont akkor külföldön tartózkodott, de Nagy Imre koporsójánál sem álltak egykori ítészei.

Az özvegy, Rajk Júlia, a társadalom és a fiatal kommunista értelmiségiek által viszonylag gyorsan kikényszerített Rajk-temetés bakik sokaságát eredményezte. A gyászszertartás október 6-ra esett, de a pártból senkinek sem tűnt fel, hogy ez a dátum kissé áthallásos lehet. Erre Kovács István, a budapesti pártbizottság első titkára később így emlékezett: `Ami szomorú, hogy egyikünknek sem jutott eszünkbe, hogy okt. 6. az egy nagyon rossz dátum, mert az aradi vértanúk napja az, és nem jó, ha a kettő együtt van, elfogadtuk, és meg is csináltuk.`

Rainer M. János történész annyit tesz mindehhez: `Az iratokban semmi nyoma nincs annak, hogy az MDP politikai bizottsága, amely hát legfelsőbb szinten jóváhagyta ezt, hogy hogyan történjen, egyáltalában tudatában lett volna annak, hogy ez megegyezik az aradi vértanúk napjával. Az egybeesés természetesen a legkülönfélébb analógiákra adott okot: a pártellenzék befolyása alatt álló sajtó, elsősorban az Irodalmi Újság, a Magyar Nemzet, meg más lapok is, ezt bőségesen kihasználták. A habsburgi önkény és a sztálini önkény áldozataiként állították egy sorba tulajdonképpen a tábornokokat egyfelől, illetve Rajkot és társait másfelől.`

Támogasd a Múlt-kor szerkesztőségét!

Miért támogassam a Múlt-kort?

1956 és 1989: a hatalom viszonya a mártírokhoz

Aktuális számunkat keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő itt!

2024. őszi különszám: Ármány és szerelem a Fehér Házban

Ízelítő a Magazinból

További friss hírek

Legolvasottabb cikkeink

Facebook Twitter Tumblr

 

Váltás az asztali verzióra