Az Eichmann-per története
2006. április 11. 13:30
Eichmann Jeruzsálemben
Az őt lankadatlanul kereső izraeli Moszad feleségét felismerte, azt azonban már nehezebb volt megtudniuk, valójában ki is Ricardo Klement. Lesből készült fotók, s egy házassági évfordulós virágcsokor nyomán azonosították, majd 1960. május 11-én az argentin hatóságok tudta és engedélye nélkül elrabolták. (Argentína emiatt Izraelt a Biztonsági Tanács elé citálta.)
Miután a vihar elcsitult, Eichmannt 1961. április 11-én bíróság elé állították, s vele együtt a náci rendszert is perbe fogták. A tárgyalás során rengeteg zsidó és nem zsidó tanút hallgattak ki az igazság feltárása és a közvélemény tájékoztatása céljából; Eichmannt nem csak el akarták ítélni, hanem meg akarták ismerni teljes tevékenységét. Ő próbált nem emlékezni, csak azt ismerte be, amit úgyis bizonyíthatónak vélt, ködösített, hamisnak mondott egyes okmányokat.
A vád felmutatta Rudolf Höss auschwitzi lágerparancsnok írását, amely Eichmannt szállítási, parancsnoki és nyilvántartó hatóságnak nevezte. Ő parancsvégrehajtónak mondta magát, bár létezett olyan német törvény, hogy nem kell megfogadni a bűncselekményre utasító parancsot. Az eljárás feltárta a náci népirtás mechanizmusát és ideológiai alapjait. Eichmannt, akit az Endlösung fő végrehajtójaként népirtással, hatmillió zsidó megölésével vádoltak, a bíróság bűnösnek találta a zsidó nép és emberiség elleni, továbbá háborús bűnökben s bűnös szervezetek tagságában, s 1961. december 15-én másodfokon is halálra ítélte.
A kegyelmi kérvényt elutasították, Eichmannt Ramlában 1962. május 31-én felakasztották, holttestét elégették, hamvait a tengerbe szórták. A per alatt írt jegyzetei 2000-ben jelentek meg, ezekben is hivatalnoknak nevezi magát, aki csak Hitler utasításait hajtotta végre. A Sassen-interjúban viszont ezt mondta: "Örömmel fogok sírba szállni abban a tudatban, hogy zsidók millióit rántottam magammal."
Támogasd a 
szerkesztőségét!
