A Batthyány-villa és a Múzeumkert
2005. augusztus 24. 11:57
A hetekben látott napvilágot a Magyar Nemzeti Múzeum épülete alatt húzódó pincerendszer híre. A feltárást vezető régész, Buzás Gergely szerint annak a majorsági épületnek a maradványaira bukkantak rá, amelyet 1810 után vásárolt meg a nem sokkal korábban megalakult Nemzeti Múzeum Batthyány Antal Józseftől. A Múlt-kor cikke az építmény rövid történetét vázolja fel.
A múzeum gyűjteményeinek végleges elhelyezése már régóta húzódott. 1803-1806 között a volt pálos rend pesti épületét kapták meg. A napóleoni háborúk következtében a legértékesebb részlegeket Temesvárra szállították. Nem sokkal ezután a katolikus egyház igényt tartott az épületre, amelyben a központi papnevelést kívánták megszervezni. Emiatt 1806 nyarán elrendelték a kiköltözést. József nádor az uralkodóhoz fordult a probléma megoldása miatt. I. Ferenc engedélyezte, hogy a pálos kolostor szomszádságában fekvő egyetem háromemeletes épületét birtokba vegyék.
A helyszín azonban nem volt megfelelő. A termekben zsúfoltság alakult ki, és a fagerendás szerkezet állandó túlterheltségnek volt kitéve. A tetőszerkezet sem volt biztonságos, egyrészt beázott, másrészt tűzveszély is fennállt. A legjobb megoldás egy új épület emelése lett volna, de erre a háborús viszonyok miatt nem lehetett vállalkozni. Így József nádor azonnal megragadta az alkalmat, amikor Batthyány Antal eladásra kínálta az akkori ún. Országúton (ma: Múzeum körút), a Kecskeméti kapuval átellenben található, nagy kerttel körülvett egyemeletes villáját. A nagyjából a mai Múzeumkertet magában foglaló terület 1813. október 28-án került a múzeum tulajdonába. A vételár 220 ezer forint volt. Az összeg kifizetésére felhasználták azt a pénzt, amely a Hatvani utcában, a ferencesek temploma mögött álló telek eladásából származott. A területet még Grassalkovich Antal herceg adományozta a Nemzeti Múzeumnak.
|
A Batthyány-kert és -villa |
| Batthyány József |
A Batthyány-villa sorsa végül 1838-ban pecsételődött meg. Az 1835/36. évi országgyűlés elfogadta József nádor javaslatát egy új, a régi villa mögött álló múzeumépület felépítésére. A tervezéssel Pollack Mihályt bízták meg. A tereprendezési munkák kivitelezése és az építőanyag beszerzése 1836 második felében indult meg. Az eredeti elképzelés az volt, hogy amíg a falak nem állnak, addig a gyűjtemények a villában maradnak. Az 1838-as árvíz azonban keresztülhúzta a számításokat. A földszinten elhelyezett könyvtári állományt sikerült megmenteni, de a falakat annyira alámosta a víz, hogy a villa bármelyik pillanatban összedőlhetett. A gyűjteményeket ekkor az Üllői úton már álló Ludoviceumba szállították át. A régi villa kiürítését 1838. november 4-én fejezték be, csak néhány nehezen megmozdítható kőemlék maradt a helyén. Ezek elvitele után felszámolták a megroggyant épületet, és a lebontásból származó építőanyagot eladták. Lehet, hogy néhány téglát is beépítettek a mai is álló, impozáns épületbe.
(Forrás: Berlász Jenő: Kísérletek a Könyvtár elhelyezésére a XIX. században. Az Országos Széchényi Könyvtár Évkönyve, 1986-1990. 149-165.)
Támogasd a 
szerkesztőségét!
