Iraki kincsek online katalógusa

2004. november 19. 12:00

A Field Museum nemrég látott hozzá a Bagdadtól 80 kilométerre található 5000 éves város, Kis régészeti maradványainak tanulmányozásához és katalogizálásához. Kis a világ egyik legrégibb városa, a kerék használatának egyik legkorábbi bizonyítéka is innen származik. A múzeum közel 100 ezer Kisből származó leletet kíván digitális katalógusba venni, melyek jelenleg Chicago-ban, Londonban és Bagdadban találhatók. A katalógus angolul és arabul lesz elérhető az interneten és nyomtatásban is.

"Ez a projekt először teszi lehetővé, hogy ténylegesen megismerjük egy régészetileg feltárt helyszín történeti és régészeti jelentőségét" - mondta el a Field Museum gyűjteményi igazgatója, William Pestle, a projekt egyik vezetője. "Reményünk szerint modellként is szolgálhat régészeti gyűjtemények internetes bemutatásában."

A Field Museum és az Oxfordi Egyetemen található Ashmolean Museum régészei 1923-tól 1933-ig dolgoztak az Eufrátesz árterületén közel 20 négyzetkilométeren elterülő Kis városának 40 zikkuratjának többségén. A különböző intzéményekbe került leletek közös katalogizálása alapfeltétele a mezopotámiai város átfogó régészeti elemzéséhez, történeti jelentőségének megértéséhez.

A National Endowment for Humanities 100 ezer dollárral támogatta az újrakatalogizálást. Az adományt több célra fordítják: az eddig feldolgozatlan leleteket teljes körűen kategorizálják; az egész gyűjteményt illesztik az ásatások dokumentumaival és a helyszíni jegyzetekkel; a válságos állapotban lévő darabok állagmegóvását biztosítják; digitalizálják a fontos tárgyakat és dokumentumokat, feljegyzéseket; az összegyűjtött és katalogizált információt weben és nyomtatásban juttatják el a világ minden pontjára.

A munkát a Field Museum és az Oxfordi Egyetem anyagával kezdték meg. Az iraki politikai és biztonsági kérdés rendezése után a háború során kifosztott és komoly károsodásokat szenvedett Iraki Múzeum leletanyagával folytatódhat. "A teljes helyszíni régészeti jelentés hiánya miatt Mezopotámia története csupa fehér folt" - nyilatkozta Ben Bronson, a Field Museum Ázsiai Régészeti Részlegének vezetője. "A projekt mindhárom leletanyaghoz hozzáférést biztosít a kutatóknak. Továbbá hasznos az iraki népnek is, mert részletes információk jelennek meg benne országukról, és a 80 évvel ezelőtt nagy szakadást elszenvedett iraki kulturális örökségről."

Az i.e. 3. évezred folyamán Kis városa Mezopotámia legerősebb városai közé tartozott és segítette például az alig 12 kilométerre fekvő Babilon és Bagdad városának fejlődését. A Kisben lefolytatott ásatások hozadékaként a Field Museum birtokában körülbelül 32 ezer tárgy van, melyek között ékírásos táblák, kőeszközök, agyagedények, szobrok, bábuk és fém tárgyak vannak. Az eredeti helyszínen kiállított régészeti azonosító-kártyákat most arra használják fel, hegy megfejtsék a tárgyak régészeti jelentőségét, mely nagyon fontos lehet a mindennapi használatuk és a jelentésük megértésében.

A Field Museum ezen kívül még 1740 fotóval és 365 méternyi az ásatások során készített filmmel rendelkezik a régészek által irányított több száz ember együttes munkájáról. Az ásatásokat Ernest Mackay, Stephen H. Langdon és Louis Charles Watelin vezették Henry Field irányításával. Henry Field a Field Museum Fizikai Antropológiai Részlegének társkurátora és Marshall Fieldnek, a Field Museum létrejöttét megalapozó kereskedőmágnásnak unokaöccse volt.

A fő ásatások Kisben az Uhaimir dombra összpontosítottak, mely az összes közül valószínűleg a legfontosabb zikkurat volt. A munkások később Kis híres szekeres temetőjét is megtalálták, ahol azért temettek szekeret a halott mellé, hogy azzal a túlvilágon is a méltóságának megfelelően szerepelhessen. Egészen az 1990-es évekig nem folytattak a helyszínen régészeti feltárást, ám a munka a háború miatt most bizonytalan időre újra megszakadt.

"A Kis-kollekció egy mindmáig érintetlen régészeti, kulturális és történeti forrásanyag" - mondta el Pestle. "Mielőtt bármilyen további kutatómunkát vagy értelmezést folytatnánk, a legfontosabb az lesz, hogy minél előbb összerakjuk és egységes keretben rendszerezzük a szétszóródott gyűjteményeket."