Rotschild Klára Budapesten született 1903. február 22-én. Édesapja, Rotschild Ábrahám női szabó, édesanyja pedig varrónő volt. Budapesten, a Ferenciek terén lévő otthonuk egyik szobáját divatszalonnak, a másikat varróműhelynek rendezték be, ahol a jómódú középosztály hölgyeinek készítették a ruhákat, kosztümöket, kabátokat. Itt született Klárika - saját mondása szerint - `tulajdonképpen a szabászasztalon`. Miután szülei elváltak, ő édesanyjával a Dorottya utcába költözött, ahol hamarosan megnyílt a Belváros második Rotschild-szalonja. Tizenévesen már bedolgozóként segítette a szalonban folyó munkát. Az 1920-as évek derekán férjhez ment Glückstahl Pálhoz, egy híres textiles családból származó fiatalemberhez, s hamarosan megnyitották a harmadik Rotschild-szalont a belvárosi Deák Ferenc utcában. A három `divatház` jól megfért egymás mellett: a papa az osztrák `felső tízezer`, a mama a konzervatívabb divatot kedvelő hazai középosztály igényeit elégítette ki, míg leányuk elsősorban az arisztokrácia fiatalabb képviselőire, a legfrissebb divatot követni vágyó gazdag hölgyekre számított. Végzettségére nézve Rotschild Klára nem volt sem divattervező, sem varrónő, de még szabász sem, - egyszerűen a szakma zsenijeként emlegették. Üzlete fellendült, az igazi sikert azonban két esküvő hozta meg számára: Faruk egyiptomi királyé és Horthy Istváné. Mindkét világraszóló eseményre Klára szalonjában készült a menyasszonyi ruha és a násznép hölgytagjainak toalettje. Ettől kezdődően a Rotschild-modellek fogalommá váltak. 1953-ban Rotschild Klára vezetésével megnyílt a Különlegességi Női Ruhaszalon a Váci utca 17-ben (később költözött néhány házzal odébb, a jelenlegi helyére). Az üzlet 1961-ben hivatalosan is felvette a Clara Rothschild nevet, az ismert CR emblémával. A 60-70-es évek Clara szalonjának vendégköre elsősorban művészekből, orvos-, tudós-, diplomata-hozzátartozókból, hazánk külföldre szakadt lányaiból, valamint a világ minden tájáról érkező sok-sok jómódú hölgyből állt. Nála készíttetett ruhát Jovanka Broz, Tito jugoszláv vezető felesége, Franz Vranitzky osztrák kancellár hitvese, akárcsak Gábor Zsazsa, Honthy Hanna, Tatjana Szamojlova, Psota Irén vagy Halász Judit. Mindenki szerette. Személyes varázsa volt: naivan bohókás, kedvesen cilikés, rendkívül szeretetreméltó ember. Gyermeke nem született, így több varrónője gyermekének lett a keresztanyja. Hálás volt munkatársainak: a szó szoros értelmében kezet csókolt szabászának, varrónőjének egy-egy `remekmű` után. Saját ruhatára szolidan elegáns, divatos, de mégis egyéniségéhez, alkatához alakított volt. Semmiféle vérrokonság nem fűzte a szupergazdag, világhírű bankárfamíliához, de tulajdonságaikat illetően számos közös vonásuk volt: éleslátás, fortély, akaraterő, szakmaszeretet, zsenialitás.Imádta a kutyáit, szenvedélye volt a kártya és a lóverseny. Ritkán tett jó lóra, kártyázni is inkább csak szeretett. 73 éves korában komoly fogproblémái voltak. 1976 májusában megkezdték a fogbeültetést, ami nem akart gyógyulni, irtózatos fájdalmai voltak. Az év szeptember végén volt élete egyik legcsodálatosabb divatbemutatója a Gundelban, s egyben a legutolsó. 1976. november 13-án öngyilkos lett: a Petőfi tér 3. szám alatti, VII. emeleti lakása konyhájából kiugrott a lichthofra néző ablakon.